Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Lagzi István: Lengyel menekültek Somogy megyében a második világháború idején
A Belügyminisztérium IX. osztályához érkező jelentésekből megállapítható, hogy a táborszerűen elhelyezett polgári menekültek ellátása kétféleképpen történt. „Egyes táborokban a menekültek ellátási díjaikat kézhez kapják és ellátásukról maguk gondoskodnak. Egyes táborokban a menekültek ellátmányukat nem kapják kézhez, hanem ellátási díjaikat a hatóságok a menekültet ellátó gazdák kezeihez utalják." Ezt a kettőséget 1943. április i-től miniszteri utasításra megszüntették és utasították a helyi közigazgatási hatóságokat, hogy a „menekülteket megillető ellátási díjakat ne a menekültet ellátó gazda, hanem közvetlenül a menekültek kezeihez utalja ki". 102 1943 őszén a gazdasági helyzet gyors rosszabbodása következtében ismételten felemelték a menekülteknek folyósított segélyösszeget. 103 A lengyel menekültek ellátása - országos viszonylatban is - minden probléma ellenére kielégítőnek volt mondható. A magyarországi helyzet általános rosszabbodása ellenére „ . . . a köröshegyi és a (tabi) járás többi táboraiba (1944-ben) ...mind gyakrabban érkeznek olyan új lengyel menekültek (részben Lengyelországból), akik eddig tábori elhelyezésbe még nem tartoztak". A tabi főszolgabíró a B. M. Menekültügyi (IX.) Osztálya számvevőségétől kapott utasítás alapján felhatalmazást kapott, hogy „ ... az ilyen menekültek részére rendes ellátási segélyük megérkezéséig 50-ioc P-t a rendelkezésre álló ellátmány terhére előlegképpen folyósíthat". 104 Változás akkor állt be, amikor - a német megszállás miatt - 1944. április i-vel a menekültek állami segélyezése megszűnt. A marcali főszolgabíró jelentésében beszámolt arról, hogy ,, . . . a menekültek segélyezésének 1944. április i-vel történt váratlan beszüntetése következtében a menekültek igen nehéz helyzetbe kerültek". 105 A menekültek súlyos helyzetét még az is nehezítette, hogy „munkavállalásuk - több esetben - kényszerhelyzetből származott, amivel a munkaadók bizonyos mértékig visszaéltek... és olyan munkabéreket állapítottak meg, amelyekből a menekültek adósságaikat alig bírták rendezni." 106 A menekültek segélyezésének megszüntetésével egyidőben a lengyelek ügyeit intéző közigazgatási vezetők és beosztottak tiszteletdíját is felfüggesztették. 10 ' A lengyelek sorsa a Sztójai-kormány alatt fokozatosan rosszabbodott. A lengyelek Németországba való deportálását lényegében sikerült megakadályozni, azonban az összes magyarországi lengyel menekült feletti felügyeletet a Honvédelmi Minisztérium vette át. Ezt a megoldást a Komytet Obywatelski megbízottja is elfogadta. A Honvédelmi Minisztériumi gondozás (a 21. osztály irányításával és ellenőrzésével) október 15-ig - a Szálasi-féle nyilas puccsig - elodázta a Németországba való hurcolást, megélhetést azonban nem biztosított. 108 A tabi főszolgabíró jelentése szerint a járásban megkésve adták át a táborokat a Honvédelmi Minisztérium képviselőinek ,,. . . a tabi polgári menekülttábor szabadhídvégi, kőröshegyi és bálványosi telepei vezetésem alatt a katonai átvétel napjáig, azaz 1944. évi július hó 26-ig működtek". 109 A marcali járásban 1944. július 31-én, 110 Kadarkúton - szerencsére - csak szeptember 6-án adták át a tábort a Honvédelmi Minisztérium képviselőinek. 111 A lengyel menekültek helyzete 1944. júniusától - élelmezés tekintetében olyan súlyossá vált, hogy a B. M. IX. osztálya kénytelen volt fejenként és naponként i pengő segélyt rendszeresíteni. 112 A napi 1 pengő vásárlóértéke 1944 közepén rendkívül alacsony volt, ebből elfogadható élelmezésre és ruházkodásra gondolni sem lehetett, a menekültek a magyar lakosság segítségére szorultak. A
