Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Lagzi István: Lengyel menekültek Somogy megyében a második világháború idején

Minisztérium kebelében megszervezett Országos Gazdasági Munkaközvetítő Iroda központi és vidéki szerveinek a feladata lett.

83 A menekültek közül 1939-ben csak kevesen vállaltak munkát. Egyrészt azért, mert sokan azt remélték, hogy rövid időn belül visszatérhetnek hazájukba. Abban reménykedtek, hogy angol, francia segítséggel Lengyelországból kiűzik a németeket. A lengyelek egy része várakozó álláspontra helyezkedett és a magukkal hozott (valuta, arany, ékszer) értékekből és a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság, később a Belügyminisztérium által biztosított segélyösszegből munkavállalás nélkül - is viszonylag biztos megélhetésre számíthatott. A menekültek másik (nagyobbik) része vagyontalanul érkezett Magyarországra, a segélyösszegen túlmenően munkavállalással igyekezett a személyi kiadásaihoz szükséges pénzösszeget előteremteni. Ezek a menekültek az emigráció első napjától igyekeztek munkát vállalni. A magyarországi rokonokkal, ismerősökkel rendelkezők, rokoni, baráti segítségben reménykedtek. A menekültek szívesen választották - a hatóságok is szorgalmazták - a vidéki életmódot. Másrészt egy-egy lengyel menekülttábor a községnek rendkívüli előnyöket biztosított. A városoktól távol eső helységek őstermelő lakosságának a termel vényeit a lengyelek helyben vásárolták fel, a városi áraknál némileg olcsóbb, de a termelőknek mégis kifizetődőbb értékben.

84 A lengyel menekültek munkavégzése egyénenként, de csoportosan is lehetséges volt. A tabi főszolgabíró 1940. június 13-i feljegyzése szerint ,,a m. kir. honvédelmi miniszter úr a lengyel katonai internáltakból 30 fő erejű mezőgazdasági munkásszakaszok és 100 fő erejű munkásszázadok alakítását rendelte el. Ezek mezőgazdasági munkasegítés céljára már rendelkezésre állanak."

83 A munkásosztagok az egyes katonai hadtestparancsnokságok területén, de azon túl is igénybevehetők voltak. A menekültek élelmezése Somogy megyében sem volt zökkenőmentes. A tabi főszolgabíró szerint a járás területén (Tab, Karád, Balatonszárszó, Ságvár, Ádánd) levő táborokban a lengyel menekülteknek az „elhelyezésük és élelmezésük kívánnivalót hagy maga után",

80 annak ellenére, hogy a szállásadók részére egy menekült után 2,30 pengőt folyósított a főszolgabírói hivatal (amiért napi háromszori étkezést, szállást stb. volt köteles adni a szállásadó). A tabi főszolgabíró többször előterjesztéssel élt a B. M. IX. osztályához, hogy a menekültek segélyét emeljék fel, mert az akkori ellátmányból a menekültek szükségleteit nem lehetett kielégíteni. Kenderessy jelentéséből tudjuk azt is, hogy a „polgári menekülteket saját feletteseik utasították, hogy munkát vállaljanak. A férfiak közül többen rendszeresen dolgoznak is, napszámba járnak és alkalmi munkát vállalnak".

87 Más táborokban is munkát vállaltak a lengyelek. Böhönye község jegyzőjének jelentése szerint a böhönyei táborban a „menekültek mintegy 80%-a állandóan dolgozik különféle munkaágban és mindegyik igyekszik munkát vállalni".

88 Egyes személyek is szívesen alkalmaztak menekülteket. Szanics Józsefné, a balatonalmádi Abbázia étterem tulajdonosnője havi 120 pengő (és teljes ellátás) fizetéssel lengyel kisegítőt fogadott.

89 A fonyódi Iskola-nővérek lengyel gépkocsivezetőket alkalmaztak. Találkozhatunk szélsőséges esetekkel is. A balatonszemesi körjegyző egyik jelentésében megemlítette, hogy Karol Woiciechowski és Mieczys-