Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Lagzi István: Lengyel menekültek Somogy megyében a második világháború idején

ellenesek, még mindig abban reménykednek, hogy az angolok fognak győzni. . ."

77 A csendőrség veszélyesnek ítélte a helyzetet, amit még az is komplikált, hogy a menekültek többsége jól beszélt magyarul, „ennélfogva látva a nép helyzetét, s könnyebben bizalmukba tudnak férkőzni, s az ő eszméiknek a lakosság könnyen hajló rétegét megnyerik. . ,"

78 1943-ban az ádándi táborban kommunista agitáció is folyt. Érdekes módon ezt a tábor rangidőse jelentette a főszolgabírói hivatalnak. A jelentés szerint „Budziak Franciszek polgári menekült ... az utóbbi időben a lengyel menekültek között kommunista propagandát fejt ki és a táborban ezen magatartásával zavarokat idéz elő. Tevékenységét figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba."'

y A sárvári lengyel katonai táborban 1940. december 12-én felvett jegyzőkönyv szerint „Lengyeltótiban Zalewski Marcin alezredes több összejövetelen kommunista érzelmű beszédeket tartott. . ."

80 A Honvédelmi Minisztérium 21. osztályának vezetője - Baló Zoltán ezredes - 1941. augusztus 18-án bizalmas körlevélben kérdést intézett a lengyel katonai táborok magyar parancsnokaihoz, hogy megfelel-e a valóságnak az a nem alaptalan - hír, miszerint „egyes internált zsidó tisztek orosz nyelvórákat adnak a többi internált lengyel tisztnek", hogy azután megszökve „Galíciába jutva, tengelyellcncs propagandát fejtsenek ki és a hadtápvonalban rombolásokkal, gyújtogatásokkal zavarják a hadműveleteket."

81 A magyar lakosság körében végzett „tengelybomlasztó" tevékenység igen nagy jelentőségű volt. A lengyelek bátran politizáltak, mert tudták azt, hogy a megtorlás legfeljebb más táborba, vagy büntetőtáborba helyezéssel járt. A menekültek közül sokan tudatosan agitáltak és terjesztették németellenes, a szövetségesek győzelmét hirdető propagandát, mások egyszerűen, mint „jólértesült" emberek adták tovább a német hadsereg vereségeiről szóló híreket, amelyek a magyar lakosság széles rétegeihez eljutottak. A lengyel menekültek közül a magyarországi tartózkodást választók az emigráció első hónapjai után keresték azokat a lehetőségeket, melyek a hasznosság érzetét keltették, mindenekelőtt munkalehetőségek után kutattak, hiszen az állami segélyen felül szerzett jövedelemre az első években a felruházkodás, később a megdrágult életviszonyok miatt nagy szükségük volt. A polgári menekültek minden korlátozás nélkül - képzettségüknek megfelelő, vagy tetszőlegesen munkahelyet választhattak. A katonai menekültek közül eleinte a legénységi állományú egyének vállalhattak fizikai munkát, míg a tisztek - 1942-ig - szellemi munkát végezhettek. Azoknak a helyzete, akik - az evakuáció során - elhagyták Magyarország területét, nyilván nem volt könnyű. De a Magyarországon maradottaknak is számtalan nehézséget, hétköznapi problémát kellett leküzdeniük, amíg a nyugati és a keleti frontokon harcoló bajtársaikkal együtt visszatérhettek hazájukba. A menekültek munkára való alkalmazására az első kísérlet 1939. október közepén történt.

82 A menekültek, mint munkaerők hamar felkeltették a vállalkozók, később a mezőgazdasági gazdák érdeklődését, Egyes birtokosok a katonai parancsnokságokhoz fordultak avégből, hogy az őszi mezőgazdasági munkákra lengyel menekültekből - egyes személyeket, vagy - munkáscsapatokat bocsássanak rendelkezésükre. A Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Földművelődésügyi Minisztérium közös megállapodása értelmében a gazdasági munkaerők iránti kereslet kielégítésének irányítása, koordinálása a Földművelésügyi