Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Lagzi István: Lengyel menekültek Somogy megyében a második világháború idején

nek megszámlálhatatlan bizonyságát tapasztaltunk és valószínűleg tapasztalni is fogjuk a magyar nemzet részéről a jelenleg Magyarországon tartózkodó lengyelek javára."

64 A Somogy megyei lengyel menekülttáborok közül 1940-ben néhány, 1941ben számos megszűnt, vagy áthelyezték az ország más, „biztonságosabb" helységeibe. A honvéd vezérkar főnöke a belügyminiszterhez írott levelében kifejtette, hogy a „lengyel menekültek a vendégjoggal visszaélve állambiztonsági (nv. és K.) szempontból igen káros tevékenységet fejtenek ki".

60 A tabi járás főszolgabírója a B. M. IX. osztályának utasítására a felügyelete alatt álló közigazgatási vezetőket arra utasította, hogy „folyó hó 19-től (1940. június) minden menekült köteles minden nap a táborparancsnok, illetve annak helyettese (táborfelügyelő, községi és körjegyző) által megállapított helyen és időben személyesen megjelenni, sajátkezű aláírásával a táborban való tartózkodást igazolni".

66 Kendercssy tabi főszolgabíró a minisztériumból kapott intencióknak megfelelően utasításba adta, hogy „az engedély nélküli távozásokat (szökéseket) ... a rendelkezésre álló öszszes eszközökkel - az ebből adódó esetleges diplomáciai súrlódások elkerülése végett is, minden körülmények között meg kell akadályozni."

6

' 1940 közepétől a megürült lengyel táborok közül többeket összevontak és .a felszabadult épületekbe erdélyi menekülteket helyeztek el.

68 A csurgói járás főszolgabírójának jelentéséből kitűnik, hogy Csurgó, Berzence, Somogyudvarhely és Gyékényes községekben levő lengyel táborokat 1940. június 24-én a belügyminiszteri rendelet alapján feloszlatták.

69 A barcsi menekülttábort 1941 decemberében,

70 a nemesdédi tábort május i-én ürítették ki.

71 A balatonbogiári lengyel katonai tábort 1941 áprilisában feloszlatták, a lakókat Gyöngyösapátiba és Selypre helyezték át.

72 A Balatonbogiári tábor áthelyezésére a helyi csendőrőrs ismételt kérésére, a főszolgabíró egyetértésével került sor. A lengyeltóti főszolgabíró eme döntését a következőkkel indokolta: „ . . . a lengyel menekülteknek Balatonboglár községből leendő eltávolítását . . . szükségesnek tartom, mert Balatonboglár községben nagyon sok zsidó lakik, akik a lengyelekéi állandóan érintkeznek, azonkívül Balatonboglár község nagykereskedelmi központ, vasútforgalma is nagy, a községben áthalad a balatoni műút, azonkívül ide tartozik a Kaposvár-Balatonboglár főközlekedési út is. A menekülteket olyan községben javaslom elhelyezni, ahol nincs idegenforgalom és azok kevés emberrel érintkezhetnek."

73 Ilyen és hasonló szempontok megvalósítása azt eredményezte, hogy többek között Somogy megyéből is néhány száz menekült elköltözött. Ezek után érthető Antall József megállapítása, miszerint: „1942. július hó i-től a (tabi) járás területén a menekültek száma jelentékenyen megcsappant. . ,"

74 A táborok számának csökkentése ellenére Kenderessy főszolgabíró szerint a tabi járásban a menekültek létszáma 800-850 fő volt.

73 A megye többi járásában is hasonló tendenciák, a menekültek számszerű csökkenése tapasztalható.

76 A menekültek száma csökken országosan is - 1939 őszétől 1941 végéig az országot 110 ezer lengyel hagyta el. A Magyarországon maradt lengyelek közül egyesek „megengedhetetlen politikai és egyéb, az ország érdekeire káros tevékenységet" fejtettek ki. A lengyel menekültek ugyanis természetesen hangot adtak németellenes nézeteiknek, s ezt tudatták és éreztették a magyar lakossággal. A menekültek politikai szempontból 1942 tavaszán ismételten a csendőrség érdeklődési körébe kerültek. A csendőrségi jelentések arról számoltak be, hogy a lengyelek „politikai szempontból megbízhatatlanok, német-