Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Lagzi István: Lengyel menekültek Somogy megyében a második világháború idején

mélyek befogadásához és kilátásba helyezte, hogy a magyar területre érkezőket anyagi gondozásba veszi.

6 A Magyarországra menekült lengyel állampolgárok fogadásáról, elszállásolásáról és jövőjéről több ízben folytak tárgyalások a magyar és a lengyel kormány megbízottai között.

7 A menekülés első napjaiban társadalmi fogadóbizottságok jelentek meg a magyar-lengyel határon. A Kárpátaljára érkező lengyeleket Uzsokról Ungvárra, majd az ország belseje felé irányították.

8 A menekültek fogadása nem volt egyszerű dolog, mert a menekültek rendszertelenül, „gyalogszerrel, szekéren, és gépkocsikon, férfiak, asszonyok és gyermekek érkeztek vegyesen, legtöbb esetben az időjárásnak megfelelő ruha - élelem és pénz nélkül".

9 Azokban a szeptemberi napokban a magyarországi lengyelbarátság a gyakorlatban igazolódott be. A magyar lakosság anyagi lehetőségcin túl is segítette a testileg és lelkileg összetörten érkező lengyel menekülteket. Levelek, beadványok, a budapesti német követség tiltakozó jegyzékei, korabeli visszaemlékezések bizonyítják, hogy a hatóságok és különösen a lakosok mindent megtettek, hogy a hazátlanság első napjait és hónapjait elviselhetővé, a magyar társadalomba való beilleszkedésüket lehetővé tegyék az egzisztenciájukat, otthonaikat elvesztő menekültek tízezrei számára. A Magyarország területére menekült lengyel katonák érdekképviseletét a Honvédelmi Minisztériumban létrehozott 21. osztály, illetve az osztályon belül működő, ún. lengyel alosztály, a „Magyarországon Internált Lengyel Katonai Személyek Képviselete, mint a HM. 21. osztályának a szerve - Przedstawiciel Polskich Zolnierzy Internowanich w Królestwie Wegier jako organ 21. oddzial M. H." elnevezésű szerv irányította, amelynek élén Stefan Dembinski lengyel tábornok állott.

10 A polgári menekültek gondozására a Belügyminisztérium IX. osztályán szintén egy lengyel alosztály alakult, amely tanácsadó, egyes kérdésekben önálló működési körrel is rendelkezett. A polgári menekültek belső ügyeit a „Lengyel Menekültek Ügyeit Intéző Polgári Bizottság - Komitet Obywatelski dia Spraw Opieki nad Uchodzcami Polckimi na Wegrzech" elnevezésű lengyel szervezet irányította.

11 A polgári menekültekről való gondoskodás a Belügyminisztérium IX., az ún. Szociális Ügyosztálynak tartozott a hatáskörébe.

12 Rendkívül fontos feladatot vállalt magára az 1939. szeptember közepén a magyar és lengyel egyesületekből társadalmi szervként megalakult Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság. A bizottság „kezelésében maradt mindvégig a fogadás, az elhelyezés, a beteggondozás, a munkavállalás ügyeinek az intézése és a táborok szociális ellátásának a feladata."

13 A külföldi sajtó és a menekültek visszaemlékezései egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a lakosság, az állami és társadalmi szervek tapintatosan, humánusan fogadták a polgári, de különösen a katonai menekülteket. A kortársakra és a szemtanúkra hivatkozva Antall József is említette, hogy „a legtöbb helyen a lefegyverzés aktusa alatt a magyar katonai zenekarok - a lengyel szemek sűrű könnyhullatása közben - a „Nincs még veszve Lengyelország" kezdetű lengyel himnuszt játszották".

14 A lengyel menekültek fogadása, elhelyezése és gyors megsegítése napokon belül nemzeti ügy lett. A tiszteket különböző honvédtiszti üdülőkben, a katonákat kezdetben szükségépületekben helyezték el. A Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya a lengyel hadsereg tagjainak az elhelyezésére, az ország különböző helyein, 95 gyűjtőtábort állított fel.

15 Egészségügyi ellátásukra Győrben katonai