Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Lagzi István: Lengyel menekültek Somogy megyében a második világháború idején
kórházat, Letkés községben pedig szanatóriumot létesített. A polgári menekültek a helyi közigazgatás által rendelkezésre bocsátott épületekben és magánházakban helyezkedtek el. A Magyarország területére menekült lengyel hadsereg katonái és tisztjei, valamint a polgári menekültek részére az emigráció képviselőivel történt megállapodás értelmében nagylétszámú - 2000-3000 fős - menekülttáborokat kívántak létesíteni. A táborok egy részét az ország déli, délnyugati részében, Nagykanizsán, a dráva-menti falvakban, s a Balaton partján rendezték be. Az ország délnyugati részének jó és kellemes természeti adottságai (és Jugoszlávia közelsége) az emigráció vezetőségét arra késztette, hogy a - Jugoszlávián keresztül francia és brit területre megszervezendő evakuáció miatt a menekültek minél nagyobb számban Zala és Somogy megyében telepedjenek le. Nagylétszámú, ún. „központi lengyel táborok" létesítésére azonban nem kerülhetett sor. A német kormány, amely szeptembertől kezdve gyanús érdeklődéssel figyelte a Magyarországra menekült lengyelek lelkes fogadtatását, többször is tiltakozott és roszszallását fejezte ki a magyar hatóságok megértő magatartása miatt. Központi táborokat azért sem létesíthettek, mert azok azt a látszatot kelthették volna, hogy azokban a lengyel emigráció hosszú időre, „önálló" emigrációs életre rendezkedik be. Ezért más megoldást kerestek. A polgári menekültek esetében - akiknek egy része táborszerűen volt elhelyezve - a lakásbérelés megengedett, sőt egyik népszerű formája volt az elszállásolásnak. Egyes helységek vezetői - többnyire - örömmel vették a menekültek és a táborok telepítését, mivel attól helységük jólétét, a helyi piac iránti kereslet növekedését várták. Mindez hozzájárult a helyi lakosság adózóképességének a növekedéséhez, ezért, nem egyszer, a közigazgatási vezetők is versengtek a lengyel menekültekért. Somogy megyében a II. világháború alatt több mint 3 ezer lengyel katonai és polgári személyt helyeztek el. Balatonkiliti község vezető jegyzőjének a jelentése szerint Balatonkiliti és Tab községekben már 1939. szeptember 15-től lengyel polgári menekültek tartózkodtak. 1 ' Ennél korábbi jelzést a forrásokban nem találunk a megyére vonatkozóan. A Somogyi Űjság 1939. szeptember 28-án „Megérkeztek Mosdósra a lengyel menekültek" c. cikkében országos viszonylatban is elsőként tudósított arról, hogy a kormány befogadta a lengyel emigránsokat és többek között „Somogy megyében is helyezett el menekülteket, nevezetesen több Dráva menti községben, azonkívül Lengyeltótiban, Somogyszentmiklóson és Mosdóson. A Mosdósra irányított menekültek ma éjszaka érkeztek meg Kaposvárra, 4 óra 41. perckor befutó budapesti személyvonattal. A lengyel menekültek Nagyberkinél szálltak ki a vonatból, majd nyomban utána elszállásolták a vármegye által megvásárolt őrgróf Pallavicini kastélyban. Mint értesültünk, újabb menekült szállítmányok várhatók. .. . megtörténtek az intézkedések nagyobb számú lengyel menekült csoport elhelyezésére." 18 A lengyel menekültek 1939. szeptember közepétől kezdődően folyamatosan érkeztek Somogy megyébe. A belügyminiszter 1939. évi II. tc. 105. §. 1. bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a Honvédelmi Minisztérium (21. osztály) egyetértésével a megye a polgári menekültek elhelyezése céljából Balatonzamárdiban több üdülőt és a megyében még több épületet is igénybe vett. 19 A barcsi járásban Babócsa, Barcs, Darány, Erdőcsokonya, Homokszentgyörgy, Kálmáncsa, Istvándi helységekben kezdetben polgári menekülteket helyeztek el. Babócsán, a polgári és a katonai menekültek, közös táborban, a Pinke
