Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

tása lehetetlen és amelyek megvalósítása a jelenlegi társadalmi rend teljes felfordulását jelentené."

60 A társadalmi rend megszilárdítását sürgették, valamint azt, hogy a hatóságok különös szigorral ellenőrizzék az országszerte utazó izgatók működését, gátolják meg a titkos gyűléseket, ahol a munka megtagadására buzdítják a munkásokat. Hat vármegye hasonló szellemű feliratban sürgette a rend helyreállítását. ,,A munkakérdés, megoldása ma már nem tűr halasztást, hacsak nem akarják, hogy a megoldás egyrészt a kaszák és vasvillák, másrészt a kardok és szuronyok hegyére legyen bízva."

61 Somogy vármegye földbirtokosai, bérlői és gazdatisztjei mindent elkövettek, hogy az 1906-os évben az arató- és cselédsztrájkok a megyében meg ne ismétlődjenek. Szigetváron 1906. február n-én értekezletet tartottak, amelyen a cseléd- és aratósztrájkok problémáit vitatták meg. Elismerték, hogy a cseléd jogviszonyának rendezése halaszthatatlanul fontos és időszerű, némi engedményt adva az aratószerződésekből kihagyhatónak tartották a rét, a részes föld kötelező, ingyenes feudális tehertételét. A Somogy megyei Gazdasági Egyesület március 21-én, majd április 9-én értekezletet tartott, ahol „a helybeli és vidéki nagybirtokosok és nagybérlők igen szép számban mintegy 70-en jelentek meg".

62 A megváltozott politikai szituációban már korántsem voltak olyan engedékenyek, itt már egyértelműen a nagybirtok érdekeit tartották fontosnak. Okulva az elmúlt esztendő tapasztalatain, a megyébe mintegy 80 csendőrt helyeztettek. A Somogyvármegye „Fenyeget az aratósztrájk" c. cikkében az aratósztrájk lehetőségéről a következőket írta: „Nem kecsegtethetjük magunkat szép kilátásokkal az aratás idejére. A munkásmozgolódások, a cseléd- és aratósztrájkok az idei nyárra sokkal inkább fenyegetnek, mint valaha."

63 A belügyminiszter bizalmasan utasította az alispánt, hogy az esetleges bérmozgalmak idején lehetőleg simán és tapintatosan intézze el a dolgokat, legfeljebb a csendőrséget vegye igénybe, de katonai karhatalmat semmi esetre sem, vagy csak a legvégső esetben alkalmazza, mivel annak igénybevétele még jobban elmérgesíti a helyzetet. Hasonló szellemű utasítást kaptak a járási főszolgabírák is, felhívta arra is a figyelmüket, hogy a bújtogatókkal szemben a legszigorúbb módon járjanak el: „Le kell őket tartóztatni és az illetőségi helyükre szállítani."

6

'* A preventív intézkedések, valamint a politikai helyzet átmeneti stabilizációja következtében 1906 nyarán nem ismétlődhetett meg Somogyban az agrárproletárok és cselédek tömeges sztrájkmozgalma. A törvényhatósági bizottság közgyűlésén kifejezetten a politikai viszonyok rendezésében látták a közállapotok megszilárdulásának az okát. Az aratómozgalmakat a kormány már csírájában elfojtotta és ehhez minden eszközt igénybe vett. Titkos rendőröket küldtek a veszélyeztetett falvakba, akik a munkások hangulatáról rendszeresen jelentést tettek. Az agrármozgalmakat azonban az üldöztetés ellenére is továbbszervezték, sokszor titokban gyűléseket is tartottak a somogyi falvakban, mivel nem az elégedetlenség okát, csupán a zavargásokat számolták fel, éppen ezért — huzamosabb ideig tartó - nyugalomra aligha lehetett számítani.