Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

szavakban még mindig vállalták, de a tisztviselők számára már lehetővé tették azt, hogy a jövőben „lelkiismeretségükre" hallgatva cselekedjenek. A meghátrálás már kitapintható, hiszen a tisztviselőknek adott cselekvési és „lelkiismeretszabadság" vitathatatlanul azt jelentette, hogy ők de facto kikapcsolódtak a mozgalomból. A tisztviselők a közgyűlés határozatával nem voltak megelégedve, mert az kényszerhelyzetbe állította őket. Ezért a választott tisztviselők 1906. március 11-én a vármegyeház kistermében Gabsovits Károly elnökletével, feltehetően az ő kezdeményezésére, ülést tartottak, ahol megállapodtak abban, hogy amenynyiben a kormány az illetményüket folyósítja, vagy törvényellenes utasítások végrehajtását nem kívánja tőlük, az esetben helyükön maradnak továbbra is. A határozatot Kacskovics Lajos, Lehner Sándor szolgabírák és Pete Lajos aljegyző kivételével valamennyi tisztviselő aláírta. A „Somogyvármegye" c. újság e kérdésben a következőképpen foglalt állást: „Nincs olyan intranzigens függetlenségi hazafi, aki a leszerelő vármegyei tisztviselőket a cselekedetük miatt kárhoztathatná. A józanság diktálta ezt a tisztviselőknek, amit tettek, s ha valakinek van oka a röstelkedésre, úgy az csak a dúsgazdag mágnásokban bővelkedő Somogyvármegye lehet,."

41 Kapotsfy Jenő az „alkotmányvédő" bizottság nevében elítélte Gabsovits Károly tevékenységét és azzal vádolta, hogy a tisztviselők ingadozásáért elsődlegesen ő a felelős. Gabsovits érvelésében azt hangoztatta, hogy e felemás megoldással - ami kétségkívül bizonyos értelemben kompromisszum - elkerülhető, hogy királyi biztost küldjenek a megyébe. Fejérváry Géza miniszterelnököt ez a félmegoldás nem elégítette ki és a már korábban lemondott főispán helyére - 1906. március 12-én - Szulyovszky Dezsőt teljhatalmú királyi biztossá nevezte ki Zala és Somogy vármegyébe. A „Somogyvármegye" a fentieket a következőképpen kommentálta: „Mindenkinek az volt a vágya, hogy Somogyba ne jöjjön kormány-, se királyi biztos. . . Nagyobb emóciót azonban a királyi biztos kijelölése sem keltett nálunk."

42 A törvényhatósági bizottság 1906. március 26-ra rendkívüli közgyűlést hirdetett, Szulyovszky Dezső azonban táviratilag értesítette az alispánhelyettest, hogy a közgyűlés összehívását betiltotta: „utasítva a főjegyzőt, hogyha a törvényhatósági bizottság azt mégis meg akarná tartani, az értekezletet karhatalommal szórássá szét."

43 Az 50-es „alkotmányvédő" bizottság értesülve az eseményekről 1906. március 25-én előkészületi ülést tartott a Függetlenségi Kör székházában, ahol a megidézett alispánhelyettest akarták felelősségre vonni, aki azonban a meghívásnak nem tett eleget, mintegy igazolva, hogy a királyi biztossal nem kíván szembekerülni, inkább vállalja a törvényhatóság elmarasztaló ítéletét. Az ülésen elsősorban arról folyt a vita, hogy Szulyovszky tiltó rendeletére hogyan reagáljanak. Az 50-es „alkotmányvédő" bizottság tagjai sem voltak már olyan harciasak, amit Széchenyi Aladár javaslata is bizonyított, miszerint a gyűlés megtartása végett jelenjenek meg a székházban, de ha erőszakkal találkoznak, az esetben eltávoznak. Végül is többek hozzászólása után az értekezlet úgy határozott, hogy miután jogérvényes határozatokat a közgyűlés megtartása esetén sem hozhatnának, így a közgyűlés megtartását nem kísérlik meg.