Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

tásba helyezte a további ellenállás esetén a tisztviselők felfüggesztését is. Az „alkotmányvédelmi" harc által előidézett politikai és anyagi bizonytalanság megrémíthette a törvényhatósági bizottság egy részét, álláspontjukat a „_Somogyvármegye" „Legyen békesség" c. vezércikke, feltehetően, teljes mértékig tükrözte. „A szenvedélyek tusája, a személyek ellen való harc véget kell, hogy érjen, bizalom és béke ez a mi jelszavunk! Keressük a békítő igazságot. Azt, amelyet nem nyomhatnak el a pártszenvedélyek emésztő tüze ... A harag nem tarthat örökké nemzet és király között".

28 Érthetően a sajtó hangja is megenyhült, egyre gyakrabban és türelmetlenül sürgette a megegyezést, miközben agitatív erejénél fogva kétségkívül hozzájárult a "nemzeti ellenállás" demoralizálódásához. Az 50-es „alkotmányvédő" bizottság és annak nyomására a törvényhatósági bizottság azonban továbbra is hangzatos frázisokkal buzdított a további ellenállásra. Kristóffy belügyminiszter második megsemmisítő határozatát, hivatkozva arra, hogy egyedül a parlament illetékes csak a niegye és a miniszter közötti ellentét felett ítélkezni, a belügyminiszteri határozatot az országgyűlésnél megfellebbezik és a kormány vád alá helyezését sürgetik. Gabsovits Károly azonban egyre inkább a miniszteri határozatokat tekintette „törvényesnek", nyíltan azonban még nem mert szembehelyezkedni a törvényhatósági bizottság határozataival, jóllehet a belügyminiszter azzal fenyegette, hogy „amennyiben az utasításoknak nem tesz eleget megtorlást fog alkalmazni vele szemben".

29 Gabsovits erre azt válaszolta a belügyminiszternek, hogy a kormány melletti egyértelmű állásfoglalás pillanatnyilag nem célszerű és számára egzisztenciálisan is veszélyes, de ígéretet tesz arra, hogy a közgyűlés hangulatát a megbékélés irányába igyekszik majd befolyásolni. Magatartásából már kitapintható az „alkotmányvédelmi" harc defenzív irányú átalakulása, a későbbiekben már egyre határozottabban igyekezett elhatárolni magát a közgyűlési határozatoktól és egyre nyíltabban a belügyminiszteri utasításoknak megfelelően kívánta ellátni az alispáni funkciót. Állásfoglalásában' már nyilvánvalóan tükröződött az a felismerés, hogy a kolalíció és a Bécs közötti konfliktusból csak az utóbbi kerülhet ki győztesként. 7. Az „alkotmányvédelmi" harc defenzív szakasza A törvényhatósági bizottság 1906. január 8-i rendkívüli ülésén az 50-es „alkotmányvédő" bizottság nyomására még mindig a „harcos" álláspontot képviselte. A közgyűlés tiltakozott a kormánybiztosi kinevezések ellen, a képviselőházhoz küldött feliratban ismételten a kormány vád alá helyezését követelte, majd Széchenyi Aladár a vármegyei tisztikarnak köszönetet mondva kérte „a tisztviselőket, hogy ezentúl sem felejtkezzenek meg az alkotmányra tett esküjükről, s annak védelmében ne csüggedjenek, neveik a késői utódok emlékezetében aranyos betűkkel fognak megörökíttetni".

30 Az elismerés nem valószínű, hogy megnyugtatta a tisztviselői kart, mert 1905. december i-vel a belügyminiszter nemcsak a vármegyei dotációt szüntette be, hanem a Kaposvári Pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőjét is eltiltotta attól, hogy bármely háztartási alap terhére pénzt utalhasson ki. Az anyagi bizonytalanság, s a kilátásba helyezett megtorló intézkedések következ-