Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

illetve községi és körjegyzőinek és összes polgárainak hazafiságára ... egyúttal ünnepélyesen kijelenti, hogy bármiféle sérelemért, mely akár a vármegye tisztviselőit, akár a községek elöljáróit a fentebbi tilalomnak, illetve utasításnak megfelelő eljárásukért netán érhetné teljes vagyoni és erkölcsi elégtételt fog nyújtani".

15 Fejérváry az egyre hevesebben kibontakozó megyei ellenálást „intő szózatával" igyekezett megfékezni. A kialakult zűrzavaros helyzetért a koalíciót irányító „vezérlőbizottságot", illetőleg a „megtévesztett" vármegyéket tette felelőssé, hangsúlyozva, hogy mindez a nép nyomorának a növelését vonja maga után. Az „intő szózat", a törvényhatóságoknál olyannyira nem talált visszhangra, hogy éppen ennek a hatására mondották ki az augusztus y'-i közgyűlésen, hogy az előbbi határozat fenntartásával a tilalmat kiterjesztik az összes közjövedelmek beszállítására és a póttartalékosok behívásának a kézbesítésére is. A kormány részéről fenyegetésnek szánt „intő szózatot" - tiltakozásul - gróf Széchenyi Aladár és Bakonyi Ferenc bizottsági tagok javaslatára ad acta tették. A közgyűlés pedig 346. sz. alatt az alábbi határozatot hozta: 1. „Utasítja a tisztviselőit, hogy minden olyan katonai behívó kézbesítését megtagadják, amely nem határozottan csakis fegyvergyakorlatra s nem határozott időre szól, vagy amelyhez idő vagy cél tekintetében a legkisebb kétség fér. 2. A vármegye utasítja az alispánját, hogy sürgős leiratban 48 órán belül hívja föl az összes körjegyzőket arra, hogy a körzetükbe tartozó községek lakosságát haladéktalanul kioktassák, miszerint a politikai hatóságok kikerülésével postán címükre tértivevénnyel leveleket, melyekről sejtik, hogy katonai behívást tartalmaznak át ne vegyék, azt bátran visszautasíthatják, s ez rájuk semmi néven nevezendő joghátránnyal nem jár. 3. A községeket pedig, amelyek az italmérési jogot bérbe bírják, ugyancsak az alispáni hivatal útján utasíthatja a vármegye, hogy a bérösszeget miután ez is adó, az adóhivatalnak be ne szolgáltassák, hanem a legközelebbi pénzintézetekbe gyümölcsözőleg helyezzék el mind az ideig, amíg az országnak olyan törvényes felhatalmazással bíró kormánya nem lesz, amely az adók felvételére jogosult. Amennyiben pedig a jelen törvénytelen Kormány a fogyasztási adók be nem szolgáltatásáért a községekkel szemben represszáliákkal és zaklatásokkal élne, a községi lakosok külön felvilágosítandók, hogy attól a perctől kezdve fogyasztási adót egyetlen községi lakos sem tartozik fizetni, s azt megtagadni, nemcsak joga, hanem egyenesen hazafias kötelessége."

16 A későbbiek folyamán kiéleződő ellentmondások, miként láthattuk elsősorban abból adódhattak, hogy a törvényhatóságon belül is a közigazgatási hierarchia alsó grádicsán lévő községi képviselőtestületeknek, illetve a tisztviselőknek kellett vállalniuk legfőképpen a kockázatot. Miután a kormány már augusztus végén hozott néhány olyan intézkedést, amelyből következtetni lehetett arra, hogy az ellenálló vármegyék dotációját is megvonhatják, ezért a megyében 1905. szeptember 4-én rendkívüli közgyűlést tartottak, amelyen a korábban hozott határozatok fenntartása mellett még azt is kimondották, hogy felszólítják a vármegye közönségét arra, hogy az évi állami adó 20%-át egy meghatározott pénztárban helyezzék el. A törvényhatósági bizottság a befizetett összegekért felelősséget vállalt és ígérte,