Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

A koalícióba tömörült ellenzéki pártok tiltakozásul kimondották, hogy „az ilyen alkotmányellenes kormányzattal szemben a legszigorúbban érvényesítendő alkotmányunknak az a sarkalatos tétele, mely szerint országgyűlésileg meg nem szavazott adót beszedni és újoncokat kiállítani nem szabad".

11 Az egyesült ellenzék „alkotmányvédő" felhívására a megyék törvényhatósági bizottságai különféleképpen reagáltak. Bár a megyék döntő többsége tiltakozott az imparlamentális kormányzat ellen, de nem azonos mértékben. A megyék 1905. júliusától októberig jelentették be „alkotmányvédelmi" harcukat, elsősorban az agrárius velleitású törvényhatóságok csatlakoztak a „nemzeti ellenálláshoz", mégpedig a teljes rezisztencia kimondásával. Ugyanakkor az országos köztörténetből ismeretes, hogy a megyék egy másik része csak a mérsékelt rezisztenciát vállalta, illetőleg egyáltalán nem is csatlakozott az „alkotmányvédelmi" harchoz.

12 A „nemzeti ellenállás" nemcsak olyan tekintetben volt ellentmondásos, hogy a megyék különféleképpen értelmezték az „alkotmányvédelmi" harcot, hanem abban is, hogy az ellenzék frázisait a nép kezdetben nagyon komolyan vette és azt másként, szinte szószerint értelmezte. 4. Somogy vármegye „alkotmányvédelmi" harca Somogy vármegye 1905. július 12-én a mozgalom kibontakozásának első fázisában csatlakozott a „nemzeti ellenálláshoz." Ezt megelőzően már 1905. január 4-én a törvényhatósági bizottság tiltakozott az országgyűlés feloszlatása miatt. „Hazafias fájdalommal s megdöbbenéssel látja a törvényhatósági bizottság, hogy a választásokon megnyilvánult, s a képviselőház többségét tevő szövetkezett ellenzék programjában kifejezésre jutott nemzeti akarat az alkotmányosság alapelvei ellenére, idegen és jogtalan befolyások kárhozatos aknamunkája folytán nem juthat érvényre, s a parlamentáris alkotmány azon alaptétele sem érvényesült, hogy a kormány képviselői többségéből alakítandó".

13 A parlamenten kívül a kormánynak a megyében nem volt társadalmi bázisa, még a Szabadelvű Párt tagjai is az agrárius érdekeltségű Függetlenségi és 48-as Párthoz csatlakoztak. Amikor az országgyűlés képviselőháza 1905. június 21-én felszólította a törvényhatóságokat az „alkotmányvédelmi" harcra, Kapotsfy Jenő országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és 48-as Párt elnöke, valamint dr. Rusa Ernő, a párt titkára a főispánhoz azzal a kérelemmel fordultak, hogy a „fennforgó politikai viszonyokra való tekintettel" a rendkívüli megyei közgyűlést hívja össze.

14 Tallián Gyula főispán július 12-re rendkívüli közgyűlést hívott össze, ahol még maga sem tudta áttekinteni a zavaros politikai helyzetet, éppen ezért olyan kijelentést tett, miszerint állásáról lemond, s helyén csak addig marad, míg tőle törvényellenes dolgot nem követelnek. A törvényhatóság vállalta a harcot a kormány ellen, megtagadva a meg nem szavazott adók beszállítását a királyi adóhivatalba és a meg nem ajánlott újoncok állítását, a tisztviselőket pedig eltiltotta a törvénytelen rendeletek végrehajtásától. Ugyanakkor a törvényhatóság biztosította a tisztviselőket arról, hogy bárminemű sérelem esetén anyagi és erkölcsi védelemben részesíti őket. A fentieket az alábbi idézettel igazolhatjuk: „A vármegye törvényhatósági bizottsága számít tisztviselőinek, elöljáróinak,