Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

ciót idézhetett elő, éppen ezért ezeket a jelszavakat új, de korántsem progresszív tartalommal töltötték meg. A társadalom széles tömegeinek szinte „sugallták", hogy a 48-as hagyományoknak méltó követői és a nemzeti harc kizárólagos vezetői csak ők lehetnek. A Szabadelvű Párt hanyatlása, majd bukásának a közelsége a századforduló idején már érezhetővé vált. A tényleges társadalmi reformokat követelő progresszív erők és az agrárius irányzat egyre intenzívebb támadását fokozatosan szűkülő osztálybázisa miatt - a Szabadelvű Pártra támaszkodó kormányok már nem tudták tartósan kivédeni. Az 1905. évi választás a Szabadelvű Pártot országosan is detronizálta. A képviselőválasztások előtt megtartott program beszédekből és a főispánnak küldött főszolgabírói jelentésekből érzékelhetjük a kor politikai atmoszféráját. A jelentésekben a falu elöljáróit vádolták, akik az erőszakot hallgatólagosan eltűrték, illetve azokat sok esetben tevékenyen elő is készítették, mintegy kollaborálva az ellenzéki pártokkal. Az ellenzék viszont a kormánypártot azzal vádolta, hogy a katonaságra támaszkodva igyekszik a hatalmi pozícióját megerősíteni. Igazolásul a szigetvári főszolgabíró jelentését idézhetjük, amely beszámolt gróf Keglovich István szabadelvű képviselő program-kőrútjának a kudarcáról. „Az utcán mintegy 200 főnyi csőcselék gyűlt össze, mely szokásos jelszavakkal tüntetett a jelölt és a párt ellen ... a lármázó csoportot szétoszlásra hívtam fel, s miután háromszori felszólításom sem vezetett eredményre, 12 csendőrrel támadást intéztem a tömegre és azt szétkergettem."' A nagyatádi Szabadelvű Párt elnöke, dr. Kommen Elek a főispánnak a következőket jelentette: „Csodálatos anarchia kapott lábra a mi járásunkban, illetve választókerületünkben."

8 Lábod községben Baranyai Károly szabadelvű párti képviselőjelöltet „a község bejáratánál egy botokkal felfegyverzett tömeg útját állva, őt a községbe való bemenetelben megakadályozta s ugyanakkor két szabadelvű párti választó súlyos testi sérüléseket is szenvedett".

9 Hasonló inzultusokról és gyújtogatásról számolt be a lengyeltóti járás főszolgabírája is. A marcali járás főszolgabírája pedig azt jelentette, hogy „a választást megelőző napokban a járás területén Marcali, Kéthely, Gomba, Böhönye községekben fordultak elő a kihágási törvényekbe ütköző büntetendő cselekmények".

10 Mint láthatjuk a pártpolitikai küzdelmek, amelyek a hatalomra jutás lehetőségét biztosították, a mesterségesen szított, helyenként eltorzított konfliktusok csomópontjaivá váltak. A kormányzat részéről sorozatosan elkövetett atrocitásokra és visszaélésekre az ellenzék is erőszakkal válaszolt. Tömegbázisa a választásból kirekesztett nép, akiknek segítségével morális nyomást, ha kellett, fizikai erőszakot is gyakoroltak, amelyek sok esetben eldöntötték a választások végső kimenetelét. Az 1905. évi választáson a fölényes győzelmet arató koalíció rendkívül ellentmondásos helyzetbe került. A győzelmet megszervezve ugyanis adva volt számára a hatalom birtoklásának a lehetősége, ha lemond „radikálisabb" követeléseiről. Ezt azonban nem tehette meg, mert éppen ennek köszönhette tömegbázisát és népszerűségét, nem utolsó sorban fölényes választási győzelmét. Miután Fejérváry Géza vezetésével parlamenten kívüli kormány jött létre, kezdetét vette a hosszú hónapokig tartó, a szenvedélyektől túlfűtött, maratoni küzdelemnek is beillő „nemzeti ellenállás" időszaka.