Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

jelentő forradalmi időszakokban. Mindez szinte típusosán érvényesült Somogyban, ahol az 1871. december 28-án tartott rendkívüli nagybizottmányi nagygyűlésen alakult meg a vármegye új törvényhatósági bizottsága.

5 Mi határozta meg most már a megye politikai arculatát? A hitbizományok, ezek a kapitalista fejlődés számára súlyos tehertételt jelentő feudális eredetű képződmények, amelyek Somogy területének 17 %-át alkották, szemben az országos 4 %-os aránnyal. Az aránytalanság még kirívóbb, ha figyelembe vesszük, hogy a somogyi hitbizományok az ország összes hitbizományának a 13 %-át adták, területük pedig az összes hitbizományi területnek 8 %-át. Somogy ekkor az ország egész területének csak 2,7 %-át jelentette. Szinte szükségszerű volt, hogy a megye politikai arculatán az egyik legmarkánsabb vonást éppen a nagybirtokra támaszkodó arisztokrácia regresszívitása, nagyon szoros OMGE kapcsolata, és ami ezzel összefüggött, a dualizmus rendszerének az agrárius igenlése adta. Bizonyos keretek között, látszólag ellenfélként, alapjában azonban a nagybirtok hű szövetségeseként - a vármegyei politikát a középbirtokos réteg irányította. A megyei közgyűlési jegyzőkönyv szerint „előttük a régi vármegye mindenhatósága állott és fáztak a gondolattól a régi jogokból bármi kis részt is feladni, és azt a központi államhatalomnak átengedni, mert emlékezetükben élt a régi vármegye, amelynek ellenállásán annyiszor tört meg Bécs hatalma".

6 A hatalom megyei sáncain kívül szorultak - elsősorban az agrárnépesség és a század elején még nem számottevő ipari burzsoázia és a munkásság - a jobbágyfelszabadítást követő viharok, a 60-as évek parasztmozgalmainak elcsitulása után egyelőre erőt gyűjteni látszottak. Időnkénti megmozdulásaik csak jelzések - a korabeli megyei vezetés számára azonban pusztába kiáltott szavak - voltak, és talán készülődések a következő nagy erőpróbára. Hogy a dualista hatalmi rendszer két pólusa közti ellentmondások ellentétekké feszüljenek, a század utolsó harmadának értékesítési nehézségei által intenzívebb fejlesztésre kényszerítő körülményeknek kelett eljönniök, hogy aztán a század első évtizedében efemer jelentőségű nemzeti reminisenciák ürügyén egy időre széttörjön a már 4 évtizedes konstrukció. 3. A vármegyei ellenállás fő jellegzetességei Az 1875-ös pártfúzió, a Szabadelvű Párt létrejötte, a kiegyezést követő politikai krízist csak átmenetileg tudta levezetni. A monopolkapitalista gazdasági fejlődés ugyanis az uralkodó osztályok érdekközösségét nemcsak gazdasági, hanem bizonyos vonatkozásban politikai síkon is megbontotta. A merkantil irányzat liberális jelszavai továbbra is a kormányzat vonalát erősítették, míg az agráriusok konzervatív programja, amelyet közjogi, helyenként 48-as jelszavakkal kapcsoltak össze, ugyancsak a 67-es rendszert védték, de bírálták a merkantilista politikát. Az agráriusok a nagy- és középbirtok számára több anyagi támogatást követeltek, a hitelrendszert pedig az agrárius érdekeknek megfelelően kívánták átalakítani. Antiliberális, konzervatív, dzsentrit védő programjukkal és antiszemita jelszavakkal viszonylag jelentős társadalmi csoportok szimpátiáját tudták megnyerni, jóllehet csak átmenetileg. A Bécs ellenes és a 48-as eszméknek Magyarországon komoly tradíciói voltak. Puszta hangoztatásuk is veszélyes szítuá-