Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

Somogyban a kiegyezést követő évtizedekben a paraszti birtok polarizációja felgyorsul, amelynek - mint alább láthatjuk - fő elemét a középgazdaságok gyors csökkenése, illetve a szegényparaszti birtokok intenzív növekedése jelenti.

3 Év Egész telkes 3/4-1/2 telkes /4 telkes, annál kisebb zsellér összesen absz. % absz. % absz. % absz. % 1861 830 3 3 100% 7892 32,2 100% 15 921 64,5 100% 24 733 100 100% 1883 797 2.6 96% 5467 18,2 69,20/

0 23 663 79 2 148,6% 29 927 100 121% Amíg a gazdag-paraszti réteg többé-kevésbé változatlanul fenn tudta tartani magát, addig a középparaszti kategóriában a 31,8 %-os csökkenés már jelentősnek volt mondható. A kisparaszti birtokkategóriában mutatkozó növekedés 48,6%, pedig azt bizonyította, hogy ez a birtoktípus versenyképtelen. Az intenzív gazdálkodásra való áttérés a gépesítés irányába fejleszti a nagybirtokot - miközben a paraszti osztály pauperizálódása növeli a munkaerőkínálatot - ami egyúttal azzal a következménnyel is jár, hogy a nincstelenek jelentős részétől - természetesen csak addig, amíg érdekeit nem sérti - igyekszik megszabadulni. A levezető csatorna az amerikai kivándorlás, amely a pattanásig feszült paraszti elégedetlenséget csak enyhíteni tudta, hiszen a századelőn fellángoló agrárszocialista mozgalmak epicentruma éppen Somogy volt, ahonnan pedig a parasztok ezrei a „menekülő forradalomban" keresték a kiutat.

4 Végül is láthatjuk, hogy a monopolkapitalizmus bonyolult és összetett konfliktusokat vetett a felszínre. Ezek egyike az 1905-1906. évi „nemzeti ellenállás", a másik pedig a századelő aratósztrájkjai és munkásmozgalmai voltak. 2. A közjogi ellenállás társadalmi háttere A dualizmus korának sok-sok ellentmondása közül az egyik legsajátosabb -az elsősorban mezőgazdasági jellegű Somogy számára alapvető - antinómiája a közigazgatási hierarchiának 1871-ben létrejött szerkezete volt. Az egyik póluson - a lehetőségekhez képest - a modern államigazgatási szemléletet képviselni akaró központi kormányzat, a másikon pedig a hagyományőrző, gyakran partikuláris, sőt személyes érdekeket is képviselő megyei autonómia állt. Az előbbinél a kiegyezéstől távolodva egyre növekedett a merkantilista érdekeltség, s csökkent az agrárérdekek befolyása. Ez a sajátos hangsúlyeltolódás oda vezetett, hogy a magyar társadalom politikai színterén a nagybirtokosi érdekek leghangosabb és legkövetkezetesebb képviselői időnként az ellenzék szerepét játszották. Annak ellenére, hogy osztályérdekeikkel szemben állt ez az ellenzéki szerepkör. Mellékesen megjegyezzük, hogy a hatalmi piramison lefelé haladva ugyanezt az ellentmondást fedezzük fel a megyei és a községi autonómiák viszonylatában is. Ez az ellentmondás azonban éppen a legalsó szintek társadalmi megosztottsága miatt csak egészen kivételes helyzetekben jelentkezett. Leginkább a dualizmus végét is