Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

Az I905-I906. ÉVI KORMÁNYZATI VÁLSÁG ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYE SOMOGYBAN SZILI FERENC i. A megye mezőgazdaságának kapitalista fejlődése 1848-tól a századfordulóig Bár a jobbágyfelszabadítással végetért Magyarországon a feudalizmus korszaka, a feudális jellegű és eredetű birtokviszonyok azonban továbbra is fennmaradtak. A feudális maradványokkal terhelt agrárkapitalista fejlődés létrehozta és kiélezte a dualizmus korszakának sok-sok konfliktusát. Az 1848-ban, elsősorban adóztatás céljából elkészített Somogy megyei földterületi felmérés - részletes elemezése külön tanulmányt igényelne - hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a feudális jellegű birtokviszonyok továbbélésének, majd módosulásának a következményét és eredményét - a teljességre való törekvés nékül - főbb vonalaiban elemezhessük.

1 (I. sz. táblázat a 240. oldal után.) Az 1848-as majd a 4 évtizeddel később rögzített üzemstatisztikai adatok között párhuzamot vonhatunk, amelyből kirajzolódik előttünk az a történelmi folyamat, amely az agrárkapitalista fejlődés főbb tendenciáit tükrözi. Összevethetőnek találtuk a két statisztika adatait, mivel a 100 hold alatti jobbágy-paraszti kisüzem is -leszámítva néhány módosabb gazdagparaszti birtokot - a 100 holdon aluli birtokkategóriában található, mint ahogy a volt nemesi - nagyüzem is általában a ioohold feletti birtokkategóriában mutatható ki. Az 1848-as birtokstatisztika adatainak az elemzéséből kitűnik, hogy a jobbágyfelszabadítás a feudális agrárstruktúra szerkezetét sem a legfőbb összetevő egymáshoz viszonyított arányában, sem pedig a művelési ágak tekintetében alapvetően nem befolyásolta. Míg a nagyüzem - értjük alatta a 100 holdnál nagyobb, volt nemesi birtokokat - az összterület 68,2%-át képezte, addig a 100 kat. holdon aluli jobbágy-paraszti kisüzem részesedési aránya az összterületnek csupán a 31,8 %-a volt. Az agrárkapitalista fejlődés szempontjából ideálisnak nem mondható - tipikusan közép-európai, ezen belül is sajátosan Magyarországra jellemző - birtokmegoszlást a művelési ágak egymáshoz és az összterülethez viszonyított aránya is igazolja. A kisüzemi paraszti birtok - különösen a század utolsó harmadában - eleve arra kényszerítette a tulajdonost, hogy a szántóterület növelésével és a belterjesség fokozásával tegye minél rentabilisabbá birtokát. Éppen ezért a számunkra nem meglepő, hogy 1848-ban még a szántóterület 56,8 %-a