Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Takács Éva: Adatok az állami erdészeti igazgatás első korszakának a történetéhez (Az 1879:30. tc. és végrehajtása Somogyban)

bekérte a böhönyeiek úrbéri peres iratait. Ebből - mint fentebb részleteztük megállapította, hogy mind a volt úrbéres telkesek, mind a volt zsellérek szántóföldi művelés alá vonták és egymás között felosztották az úrbéri per során faizás címén nekik juttatott földterületet. Mivel azonban a telkesek legelőilletőségére vonatkozóan rendelkezésre állt egy a miniszter által is elfogadott ideiglenes erdészeti üzemterv, kötelezte őket arra, hogy a rájuk eső erdőterületet ebből jelöljék ki. A közigazgatási bizottság erdészeti albizottsága ez esetben is a kerületi erdőfelügyelő javaslatát emelte határozattá és mivel az a volt zsellérek erdejéről nem rendelkezett, ezt az erdészeti bizottság is figyelmen kívül hagyta. Nem így a kerületi erdőgondnokság. Eleget tett az erdészeti albizottság rendelkezésének, amennyiben a legelőilletőségből felmérte és kijelölte a telkesekre eső területet, de az összesen 31 k. hold és 800 négyszögölnyi volt úrbéres erdőilletőségből még visszamaradó 4,5 k. hold zsellér-illetőséget is kihasította a volt zsellérek területéből. A központi erdőgondnokság pedig a ráruházott feladatnak megfelelően elkészítette mind a két terület gazdasági üzemtervét. Mivel a közigazgatási erdészeti bizottságtól a volt telkesek erdejére vonatkozó üzemterv beterjesztésére kapott csak utasítást, 1892. július 7-én ezt a tervet bemutatta az erdészeti albizottságnál. Mielőtt azonban az üzemtervet miniszteri jóváhagyásra felküldtek volna, a közigazgatási erdészeti bizottság az iratokat eljuttatta a központi erdőgondnokságnak, mint az állami kezelésbe vett erdőbirtokok munkálatainak felügyeletével megbízott hatóságnak, hogy az esetleges észrevételeit megtehesse. A központi erdőgondnokság főerdésze természetesen kifogásolta, hogy az iratokban „a böhönyei volt zsellérek erdőilletőségének sem kiterjedéséről, sem befásításáról, sem a reá vonatkozó üzemterv elkészítéséről említés nem tétetik", s kérte a közigazgatási erdészeti bizottságot, hogy a volt zsellérek „erdőilletőségét, mely a hely színén felméretett és 4,5 k. hold kiterjedésűnek találtatott, az erdők nyilvántartási törzskönyvébe előiratni, és nevezett zselléreket a rendszeres gazdasági üzemterv beterjesztésére utasítani méltóztassék".'

1 Semmi akadálya nem lehetett volna tehát annak, hogy a volt úrbéres telkesek és zsellérek erdejét - megkésve ugyan, de csaknem egyidőben - rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezeljék. A központi erdőgondnokság javaslata azonban először a kerületi erdőfelügyelőséghez, majd újra vissza az erdészeti albizottsághoz került. Ezzel újra megkezdődött egy évekig tartó levelezéssorozat a hatóság és az érdekelt birtokosok között, amelyhez hasonlót a volt telkes gazdák erdejénél már láttunk. Végül 1897. december 30-án megérkezett a volt zsellérek erdejére vonatkozó jóváhagyott üzemterv is a minisztertől.

55 így 12 évvel az Erdőtörvényben megszabott határidő után végre bevezették a rendszeres gazdálkodást a böhönyei volt úrbéres erdőbirtokokon. * # * A böhönyei volt úrbéres erdőbirtokosok ügye tipikusnak mondható az ilyen tulajdonjogú erdők vonatkozásában, mert az üzemtervi kezelés bevezetése jelentette a legnagyobb gondot az Erdőtörvény végrehajtása során és így sok hasonló esettel találkozhatunk. Másrészt azonban a hozott példa lényegében szélsőséges eset, amennyiben egy az állami kezelésbe vett erdőbirtokról volt szó - s mint fentebb már láttuk - ezeknek a területe a megye összes erdőterületéhez viszonyítva nem volt nagy. Rajta keresztül azonban illusztrálhattuk az 1898-as