Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Takács Éva: Adatok az állami erdészeti igazgatás első korszakának a történetéhez (Az 1879:30. tc. és végrehajtása Somogyban)
hold legelőn kötelesek erdőgazdálkodást folytatni - ennek nem teljesítése esetén pedig szigorú büntetést helyeztek kilátásba. A nagyobb nyomaték kedvéért pedig a járási főszolgabíró útján is felszólították a volt úrbéreseket a mielőbbi döntésre. 50 Végül sikerült az erdészeti hatóságoknak elérni, hogy a birtokosok kétharmados többséggel beleegyezésüket adták az erdőterület kijelöléséhez. A végleges üzemterv elkészítéséhez 1892 május végéig kaptak időhaladékot. 51 A többéves huzavona után azon már nem is csodálkozhatunk, hogy az erdészeti hatóságok figyelmen kívül hagyták azt a pár hónapos késést, amely a rendszeres gazdasági üzemterv elkészítésére megadott határidő és a terv bemutatása között eltelt: Fás Gyula főerdész, a központi erdőgondnokság vezetője ugyanis 1892. július 7-én adta át a böhönyei volt úrbéresek erdejére vonatkozó rendszeres gazdasági üzemtervet és a hozzá tartozó gazdasági térképet két példányban, valamint az erdőre vonatkozó egyéb iratokat a közigazgatási bizottság erdészeti albizottságának. 52 Ezután a kerületi erdőfelügyelőséghez került az üzemterv, az erdőfelügyelő véleményezése után pedig készen állt a miniszteri jóváhagyásra. Az 53755. számú miniszteri jóváhagyás 1892. december 11-én érkezett vissza az erdészeti bizottsághoz, záradékában a miniszter felhatalmazta a közigazgatási erdészeti bizottságot arra, hogy az erdők nyilvántartási törzskönyvében Böhönye község határában a közbirtokossági erdők rovatán bejegyzett 171,5 k. holdat jegyezze fel, s a fennmaradó 145,25 k. hold a 17. § alá nem tartozó magánerdők rovatán jegyeztessen elő. 53 Ezzel a törvényben előírt rendelkezésnek a szó szoros értelmében vett „nagyobb" részét megoldották, hiszen az összesen 31 k. hold 800 négyszögöl nagyságú volt úrbéres erdőbirtokból 26,25 k. hold terület tervszerű művelését a rendszeres gazdasági üzemterv miniszteri jóváhagyásával törtvényesítették. Az egyébként is késésben lévő ügy - az üzemtervek elkészítésére a törvényben megszabott ötéves határidő 1885-ben járt le - azonban, mint láttuk, csak részben zárult le. Ennek okát pedig az alábbi körülményeket figyelembe véve - a hatóságok nehézkes, egymástól gyakran függetlenül működő mechanizmusában találjuk meg. Az 1890. január i-vel életbe lépett, s az állami kezelésről szóló szerződés értelmében, azoknak az erdőbirtokoknak az erdőrendészeti ügyeit, melyekre a szerződés érvényben volt, tulajdonképpen négy erdészeti hatóság bonyolította: a közigazgatási bizottság erdészeti albizottsága, a kerületi erdőfelügyelőség, a központi és a területileg illetékes erdőgondnokság, mégpedig úgy, hogy a közigazgatási erdészeti bizottság az erdőfelügyelő javaslatait legtöbbször szó szerint határozattá emelte és végrehajtatta, az erdőgondokságok pedig a gyakorlati teendőket végezték. Elvileg természetesen tájékoztatták egymást saját tevékenységükről, a gyakorlatban azonban a kettős feladatkör elkülönült egymástól. Esetünkben ezzel magyarázható, hogy a böhönyei volt telkes erdőbirtokossági és zsellérilletőségű erdők üzemtervi kezelésének az ügye a hivatalos ügyintézésben teljesen ketté vált, olyannyira, hogy a volt zsellérek erdőilletősége évekre lekerült a napirendről. A gyakorlatban azonban lényegében egyszerre történt az összes volt úrbéres erdő felmérése és a gazdasági üzemtervének az elkészítése. Mi is történt valójában: amikor 1890-ben a böhönyei volt úrbéres telkes gazdák kérvényezték az erdészeti albizottságnál a faizás címén kapott területük erdőművelés alóli felmentését, a kerületi erdőfelügyelő a dolog tisztázása végett
