Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Takács Éva: Adatok az állami erdészeti igazgatás első korszakának a történetéhez (Az 1879:30. tc. és végrehajtása Somogyban)

ség - s azok szigorú megtartását. Fizetésüket az erdőbirtokosok által az erdőterületük arányában befizetett s a szolgabírák által behajtott illetményekből kívánták fedezni. Ezen kívül azonban a járási főerdészek „rendes szolgálatukból kifolyó és szorosan az erdőkezeléshez tartozó munkáért más díjazást" nem követelhettek.

2

' A közigazgatási bizottság ennek megfelelően meghirdette a főerdészi állásokat. Mivel azonban megfelelő jelentkező két hónap leforgása alatt sem akadt a megyében, más megoldást kellett keresni. A sikertelen kísérletről a bizottság jelentést tett a miniszternek, melynek orvoslásához a segítségét kérte.

28 A problémát a miniszter is súlyosnak ítélte, s kivételképpen elrendelte, hogy „a megye területén fekvő községi és volt úrbéres közbirtokossági erdők kezelését az erdőkincstár vállalja" magára. A „kivételes kedvezményről" joggal feltételezhetjük, hogy Somogyban az első erdőtörvény életbelépése után néhány évvel már olyan intézkedés megtételére kényszerült a földművelésügyi miniszter, amelynek országos bevezetését csak az 1898-as, az úgynevezett második erdőtörvény rendelte el: az erdőknek — igaz, csak ezek egy csoportjának: a községi és volt úrbéres közbirtokossági erdőknek - az állami kezelésbe vételét. Erre azonban csak akkor kerülhetett sor, ha a birtokosok magukra vállalták az erdőtisztek minden felmerülő költségének fedezését, és hajlandók voltak az üzemtervek elkészítését a kincstár szolgálatában álló erdőtisztekre átruházni.

29 Az ilyen értelmű nyilatkozatok megtételére a szolgabírák útján szólította fel az érdekelteket a közigazgatási bizottság. Az állami kezelésről szóló elvi határozatot már az erdészeti albizottság 1885-ös első évnegyedes közgyűlésén meghozták, az albizottság és az államerdészet közötti szerződés azonban csak 1888-ban jött létre, melyet a miniszter még az évben jóváhagyott.'

0 Mire azonban a szerződés véglegesen megfogalmazódott, a megyék egész sorában kiterjesztették az állami kezelést a 17. §-ban megnevezett volt úrbéres-, közbirtokossági-, községi- stb. erdőkre.

31 Somogy megyében „218 határbeli és összesen 18 354 kh 1418 négyszögölnyi" volt az állami kezelésbe átadott erdőbirtokok területe, s a szerződést 1888. augusztus 15-től számított húsz évre: 1889. január i-i hatállyal kötötték. A kinevezett három erdőtisztnek évente összesen 4500 forint összeget fizettek az erdőbirtokosok.

32 A miniszter a megye területén lévő állami kezelésbe vett erdőbirtokokat három erdőgondnoksági kerületbe osztotta be. Az első kerületbe a kaposvári és szigetvári szolgabírói járás területén lévő erdőket, a másodikba az igali, a tabi és a lengyeltóti járások területén lévőket és a harmadikba a marcali, csurgói és nagyatádi szolgabírói járás erdőbirtokait sorolta. Mivel az első erdőgondoksági kerület kezelésével megbízott erdőtiszt a másik két kerület legfontosabb munkálatainak a vezetését és ellenőrzését is feladatául kapta, tartózkodási helyéül a megyeszékhelyet jelölték meg s a kerület a Kaposvári Központi Erdőgoitdnokság elnevezést kapta. A második kerület központja Igal, a harmadiké pedig Nagyatád lett. A központi erdőgondnokság vezetésével Bartha Gyula, pécsi alerdőfelügyelőt, az igali erdőgondnokság kezelési teendőivel erdőtiszti minőségben Nagy Sándor okleveles erdészt, a nagyatádi kerületbe pedig helyettes erdészeti minőségben Apáthy László m. kir. erdőgyakornokot rendelte ki az erdészeti albizottság.

33 Bár az Erdőtörvény 17. §-a alá tartozó erdőbirtokok rendszeres gazdasági tervének elkészítési határidejét a törvény az 1885. évben jelölte meg, az újonnan kinevezett erdőtisztek a szerződés értelmében 9281 k.hold 1300 négyszögöl kiterjedésű erdő üzemtervének az elkészítését vállalták:

1

' Azt tapasztaljuk tehát,