Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Takács Éva: Adatok az állami erdészeti igazgatás első korszakának a történetéhez (Az 1879:30. tc. és végrehajtása Somogyban)
üzemtervtől többé eltérni nem volt szabad, s az ilyen esetek pénzbírsággal büntethető erdőrendészeti áthágásnak számítottak. (49., 52., 53. §.) * * * Az 1879. évi törvénycikk életbeléptetéséről a 210. §. értelmében a minisztertanács gondoskodott, s az 1880. május 20-i határozatával a törvényt 1880. július i-i hatállyal léptette életbe.1 Somogy megyében nem indult zökkenők nélkül a törvény végrehajtása. Még a közigazgatási bizottság erdészeti albizottságának a kialakítása körül is problémák keletkeztek. A vita, illetve a félreértés az Erdőtörvény 26. §-ának eltérő értelmezéséből adódott. A törvény vitatott rendelkezése így hangzik: „A belügyminiszter a törvényhatóságnak indokolt felterjesztése folytán megengedheti, hogy az a jelen törvény értelmében, a közigazgatási bizottság megbízott tagjai által végzendő ügyek elintézésére a közigazgatási bizottságon kívül álló, de erdészeti ügyekben jártas tagokat is választhasson. Ezen tagok azonban a közigazgatási bizottság ülésein csak az erdészeti ügyek tárgyalásában - és a 120. §-ban megjelölt esetekben a másodfokú bíráskodásban2 - vesznek részt, mely ügyekben szavazati joggal bírnak.'' Mivel azonban a közigazgatási bizottság erdészeti albizottsága a három rendes tagon kívül, még további három kültag és három póttag megválasztásának a kieszközlését is kérte a közigazgatási bizottságtól a miniszternél, az ügy több mint egy évig elhúzódott. Végül a miniszter a közigazgatási bizottsághoz eljuttatott 32 137. számú rendeletében kategorikusan kimondta, hogy ,,meg nem engedhető, hogy a közigazgatási bizottságba annak három rendes tagján kívül még póttagokat is válasszanak." 23 A miniszter a bizottságnak azt az érvét sem fogadta el, mely szerint póttagok megválasztására az esetleg távollevő rendes tagok helyettesítése végett lenne szükség. 2 ' 1 A Somogy megyei közigazgatási erdészeti bizottság első három tagjaként Csépán Józsefet, Somssich Andort és Boronkay Károlyt választották meg. 2 ° A törvény végrehajtása kapcsán felmerülő nehézségek azonban csak akkor bukkantak a felszínre, amikor a rendszeres gazdasági üzemtervek beadásának a határideje közeledett. Ekkor derült ki ugyanis, hogy az egyes erdőbirtokok tulajdonosai az alkalmas erdőtisztek hiánya miatt nem képesek határidőre elkészíteni a gazdasági terveket. Ez a probléma elsősorban a községi, volt úrbéres és a közbirtokossági erdőknél jelentkezett. Ekkor a közigazgatási bizottság, élve az Erdőtörvény 23. §-ában biztosított jogaival 26 három erdőtiszti állomás létesítését határozta el. Az erdőtiszti kerületek számának a megállapításánál a megye kiterjedését, az erdők területét és az erdőtisztek által végzendő feladatok nagyságát vették figyelembe. Az erdőtiszteket - akik kinevezésük esetén a „járási főerdész" címet kapták volna - közvetlenül a közigazgatási erdészeti hatóságnak kívánták alárendelni. Hatáskörükbe sorolták a felügyeleti hatóság rendeleteinek a végrehajtását; a rájuk bízott erdőknek - a közigazgatási bizottság ellenőrzése melletti - önálló kezelését, mégpedig oly módon, hogy „kihasználásuk tartamosságának a biztosítása, az erdőtalaj termőképességének a fenntartása, s lehető fokozása mellett az illető erdők az adott viszonyok között elérhető legnagyobb jövedelmet hozzák"; „az általuk kezelt, s rendszeres gazdálkodásra alkalmas" erdők gazdasági üzemtervének az elkészítését - az üzemtervek késedelmes benyújtásáért azonban nem a főerdészt, hanem az erdőbirtokosokat terhelte a felelős-
