Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
6o forint, a Hunyady-birtokon 40 forint készpénzt kaptak. 1828-ban a mernyei uradalomban a juhászbojtárok készpénzfizetése 30-60 forint között, a szomszédos Zichy-birtokon 50-90 forint között mozgott. A bérek csökkenése azonban nem csak úgy éreztette a hatását, hogy a juttatásokat csökkentették, vagy esetleg el is vonták, mint pl. 1827-ben a hajdúk ruhajárandóságának egy részét, hanem úgy is, hogy már a 30-as években a kíméletlen allodizáció a konvenciósokat is elérte. 1832-ben a göllei, 1833-ban a mernyei béresek panaszolták, hogy állataikat teljesen használhatatlan térségekre szorították legelni. 100 Panaszkodni lehetett, bár nem volt értelme, tiltakozni, zúgolódni azonban még csak nem is lehetett, a mindenütt jelenlévő bizalmiak hálózata erről gondoskodott. 1827-ben pl. hiába kérte a szolgálatba való visszavételét 15 évi szolgálat után - a ruhajárandóság részbeni elvonása miatt tiltakozó és ezért elbocsátott, „elcselédesedett" mernyei hajdú, nem neki, hanem az iszákos és kötekedő „Miska hajdúnak" hittek, aki, hogy hibáit elnézzék, már hosszabb ideje a kerület spiclije volt. loü A bérszínvonal csökkenése végül is odáig vezetett, hogy 1848-ban az egy napra jutó bér 0,1 krajcárral haladta csak felül a szupererogációért fizetett és állandóan kifogásolt 12 krajcárt, jóllehet egy-egy béres napi munkáját minimálisan egy robotos nap kétszeresére értékelték. Fentebb a robotfelhasználás kapcsán már esett szó a gazdasági munkáknak a fokozatos specializálódásáról. 1821-ben már kifejezetten elrendelték, hogy a trágyahordást ne a robotosokkal végezzék. 1 '" A döntés nyilván összefüggött azzal a törekvéssel, hogy a robotoserőt a hosszabb nyári munkanapokra tartalékolják, de azzal is, hogy a munkákat sürgessék - a béresszekerek teljesítményét a robotosok duplájának számítva. Az 1833-ban készült munkaerő összesítés már az összes magágykészítési és takarmányozási munkát a béreserőnek tartotta fenn. Az uradalmi munkaszervezet utolsó lényeges eleme - nem tekintve pl. a szőlőszüretkor szokásos ingyenmunkát - a felhasznált napszámos munka volt. E munkaforma összegszerű meghatározása a legproblematikusabb, miután az évi elszámolásokban a napszámokra fordított összegeket a szupererogációval kapcsolatos kifizetésekkel együtt számolták el. Miután azonban 1828-1834 között ismerjük a szupererogáció összegét, ezekre az évekre vonatkozóan módunk van a napszámfelhasználás meghatározására is. A különféle napszámokra fordított pénzmennyiség a következőképpen alakult váltó forintban: 1828 1829 1830 1831 1832 1833 1834 273 270 484 427 749 590 593 A lassú emelkedés, ami - mint látjuk - végül is nagyon minimális napszámfelhaszálást jelentett, a későbbiekben is folyamatosan tartott. A megfelelő számadásokat átvizsgálva, kiderül, hogy a napszám és a szupererogáció kifizetésére felhasznált összegek, 1809-1843 között majdnem a hétszeresükre emelkedtek, - 1197 forintról 8325 forintra - úgy, hogy közben - mint tudjuk - a túlrobotoltatás fokozatosan csökkent. Napszámokat, „pénzesmunkát" az uradalomban kezdetben csak speciális munkákra használtak. Napszámként számolták el pl. az építkezések munkadíját, az árokmetszéseket, a gabonagyomlálást. A „pénzesmunka" a külső gaz-
