Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

daságokban először szakmányként jelent meg, 1839-től a rendkívül kényes pillangós takarmányok betakarítására fogadtak fel boszniai vállalkozókat.

1,38 A munkaszervezetről mondottakat összefoglalva, alapjelenségként a nem feudális jellegű munkaformák fokozódó kialakulását kell ismét hangsúlyoznunk, de hasonlóképpen határozottan látnunk kell azt is, hogy bár a feudális munkajáradékok egyre veszítettek a jelentőségükből, létük mégis alapvető maradt végig a reformkorban, az 1848-ban bekövetkezett megszüntetése nem véletlenül tette az első időben néha még a nagyüzemi gazdálkodás fenntarthatóságát is kétségessé. BÉRLETEK A REFORMKORI URADALOMBAN Nem tudni, hogy az 1809-ben lezáródó bérleti kezelés „öröksége" közrejátszott-e, de az.uradalomban sem a reformkorban, és egy rövidebb időt kivéve, később sem került sor akár a nagy- akár a kisbéried rendszer jelentősebb kiterjesztésére. 1836-ban br. Fechtig ugyan megkísérelte az uradalom központi kerületeit kibérelni, de érdeklődését elutasították. Csak 1841-ben tudunk egy 37 2/4 holdas kisbérletről, a többi bérlőkézben lévő föld csak az egyéb árendák tartozéka volt.

109 A reformkori uradalomban a bérleteket csak a különféle regálébérletek jelentették. A házi kezelés elindításakor a két alapvetőbb bérlemény formát az új tulajdonosok részben egyéni bérlők (a malmok egy része), részben a falvak által fogadott szubárendás (mernyei malom, a kocsmaházak és a pálinka főzés) kezében találták. Ebben a helyzetben az uradalom fő törekvése a bérlemények visszavétele és szabad kézből, licitáció útján történő bérbeadása volt. Ez történt 181 i-ben a mernyei Simon-malommal, 1812-ben a fonói és az akali kocsmával, majd rövid pár év leforgása alatt a többi falusi kézben lévő árendával is.

100 A községi bérletek felszámolása hátrányosan érintette a falvakat, hiszen Mernyén pl. 'a malombérlet albérletbe adásával befolyt összegből fedezték a katonatartás terheit és a község más közös költségeit is. Az akali vagy a fonói kocsmaárenda után befolyt összegek szintén a községgazdálkodás céljait szolgálták. A bérleti jövedelmek emelésében érdekelt uradalom számára e problémák azonban nem jelentkeztek, a 10-es évek végére a községi árendákat mind felszámolták. Forráshiányok miatt a regálé bérletek sorsának alakulásáról nem sokat tudunk mondani. Azt tudjuk, hogy uradalomszerte voltak malom, kocsma, mészárszék bérletek, az öszödi jobbágyok, illetve egy dörgicsei vállalkozó a balatoni halászatot bérelték. Tudjuk továbbá, hogy 1843-ban az uradalom 1000 forintot vett be gubacsbérlet címén, 1826-ban Homokon hamuzsírfőzés volt, 1833ban a taszári erdőkben való gombaszedés jogát 30 forintért adták bérbe.

1(51 Bár bérleti szerződések a vizsgált korszakban nem állanak rendelkezésünkre, az mégis megállapítható, hogy a bérleti díjak a reformkorban állandóan emelkedtek. Az 1811-ben pl. a lejárt 3 éves attalai malomszerződés megújításakor a korábbi évek 25 forintos bérét 80 forintra emelték. Ugyanennek a malomnak az árendája 1822-1824 között már 160 forint, 1828-ban pedig 180 forint volt.

1(52