Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

növelték eggyel, de az ötödik, a taszári tenyészet létrehozásával már másfél évtizedet vártak, a herényi tenyészet létrehozásáig pedig újabb évtizednek kellett eltelnie. Az új tenyészetek létrehozását az új majorok létrehozásához hasonlóan gondos munka előzte meg. Az állatok számának a meghatározásánál rendszerint a több éves takarmányátlag és a darabonkénti éves takarmányszükséglet hányadosa jelentette a normát. így történt ez Taszár, de Hetény esetében is.

88 Az állományok minőségi és mennyiségi fejlesztésére az uradalom a pénzt sohasem sajnálta. Amikor pl. 1833-ban törzsnyáj felállítását határozták el, Grosser János provinciális gondolkodás nélkül rendelkezett úgy, hogy c célra a pénzt a tehénállomány értékesítése révén kell megszerezni.

89 Ami az állomány növelésének a forrását illeti, az időnkénti tenyészanyagvételtől eltekintve pontos információkkal nem rendelkezünk. Azt láttuk, hogy már korszakunk kezdetén is a dézsmabárányokat egyéb okok mellett minőségi kifogások miatt sem szívesen sorolták be az uradalmi nyájakba. Ez a gyakorlat a reformkorban végig általános volt. Bár a szaporulatot illetően használható adatokra nem sikerült bukkannunk, az előző táblázat 14,3%-os évi növekedési átlagát tekintve, a saját állományból való gyarapítás lehetősége még akkor is biztosítottnak látszik, ha a mustrálások a még tenyészképes anyagot, a gyakorta, szinte epidémiaméretű megbetegedések pedig a szaporulatot csökkentették. A fentiektől eltérően valamivel pontosabb adatokkal rendelkezünk a juhállomány fajtajellegének az alakulásáról. Szóltunk arról, hogy 1809-ben kizárólag csak rackát tartottak az uradalomban. A juhászaiból eredő árbevétel alakulása ugyan jelzi az állomány minőségi javulását, a rendszeres tenyészanyagvéteiek viszont azt mutatják, hogy a megindult fajtaváltásnak az uradalom ezidőben még csak az elején tartott. Az uradalomnak a juhtenyésztésben kijelölt tenyésziránya az általánosan ismert törekvéseknek megfelelően a finomgyapjas tenyészet kialakítása volt. A tenyészanyag forrásául a fejlettebb uradalmaknak jórészt a XVIII. század második felében importált merinóváltozatokból már meglévő állományai kínálkoztak. 181 i-ben Keszthelyen vásároltak tenyészkosokat. Ezt a vásárlást csak 1819-ben követte újabb beszerzés: Pincehelyről vettek 12 db, Sári pusztán pedig újabb 14 db kost. Ujabb tíz év múlva Molnár József tiszttartó útja ismét Keszthelyre vezetett, ahonnan 15 merinó: kossal tért vissza."" Több mint két évtizedes kísérletezés után jött csak rá az uradalom, hogy a követett módszer, az állományok vérvonalon történő javítása csak beláthatatlanul hosszú idő múlva hozhat eredményt, és még ez az eredmény is kétséges lehet. E felismerés következtében 1833-ban 125 db, 1834-ben pedig újabb 225 db két éves anyát vásároltak a magyaróvári uradalomban, és az így kialakított törzsnyáj körüli különleges feladatok ellátását megtanulandó három juhászt is elküldtek gyakorlatot szerezni."

1 A telivér merinó-anyanyáj kialakítása mellett a következő 7-8 évtizedre is elhatározó jelentőségű volt az az 1839-es vásárlás, melynek során a Birkatenyésztő Társulat somogyvámosi bérletén rendezett árverésen 7 db toklyókost vásároltak 566 forintért.

92 A vett kosok a szászországi Osachból és Leutewitzből importált electoral apák és Padova környékéről származó negretti anyák ivadékai voltak. Az óvári anyanyájból és a hét toklyókosból jött létre az uradalom méltán