Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

A MERNYEI URADALOM GAZDÁLKODÁSA A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ELŐTT TÓTH TIBOR 1806. július 10-én kelt Ferenc császár és királynak az az adománylevele, amelynek erejénél fogva a Magyar Kegyes Tanítórend a jogilag és tényleg megüresedett fehérvári kusztodiátus tulajdonába lépett.

1 A donációs levél, majd az ezt rövidesen követő (nov. 5.) birtokbahelyezés

2 mintegy három éves, nem ritkán kilátástalannak tűnő harcot és kilincselést az udvar tekintélyes és befolyásos tisztviselőinél, előtte pedig közel negyedszázados, néha már az éhezéssel határos szegénység időszakát zárta le. A korábban legszegényebbnek tartott szerzetesrend hazánkban is beléphetett a nagyobb múltú és tán szerencsésebb társai sorába. A birtok, mely a birtokbavételt pár évvel megelőző felvétel szerint mintegy 50000 holdat tett ki,

3 Közép- és Dél-Dunántúl négy megyéjében terült el. A centruma, az egész birtoknak területét nézve kb. a 3/5-e, egyszersmind a legértékesebb része, Somogynak szinte a közepén, a városi fejlődésnek még csak az elején tartó megyeszékhelyhez közel, az egy évszázad múlva oly nagy jelentőségű Kapos-völgyében, egy-egy kisebb rész a Zselicben, Tolnában, a Balaton déli partján és végül a zalai-veszprémi Balaton-parton terpeszkedett. Az uradalom legdélibb része a zselici Dobsza volt, a legészakibb a balatonfelvidéki Dörgicsevidék, s e két szélső pont között a piarista birtokok és a jobbágyfalvak sora szinte láncszerűen fonta át a megyét. Egyik-másik gazdaság periférikusabb elhelyezkedése, az uradalom viszonylagos szétszórtsága nemcsak eltérő talajtani, természetrajzi körülményekkel járt együtt, hanem ezek az adottságok alapul szolgálhattak a körülményekhez igazodó, sok színű, változatos gazdálkodási rendszer kialakulásához. Az üzemvezetés, üzemszervezés szempontjából sok nehézséget, a gazdálkodás szempontjából azonban némi biztonságérzetet is kölcsönző szétszórtságban egységesen meghatározó volt a piarista birtoklást megelőző primitív gazdálkodás okozta hátramaradottság, és az előbb mondottakkal összefüggésben, a piaci elzártság. Az Eszterházyuradalom egyik központjaként a maga önellátó mezővárosi életét élő Kaposvár, a megyeszékhely egyenlőre képtelen volt jelentékenyebb közgazdasági hatást gyakorolni. Az új birtokosoknak, akár eladni, akár vásárolni akartak, újdonsült szomszédaikhoz hasonlóan Pécs, Kanizsa, Keszthely, Veszprém, Hőgyész, Szekszárd piacait és kereskedőit kellett megkeresniök.- Az elzártságból adódó hátrányok hangsúlyozása mellett mégis megkockáztatjuk a kijelentést, hogy ez a helyzet vált később az uradalmi késztermék előállítás kialakulásának a forrásává.