Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Bendefy László: Vörös László emlékezete
azonban koránt sem ment ilyen jól a dolguk. A két fiúnak bujdosnia kellett, hogy honvédtiszt létükre egyszerű közlegényként el ne hurcolják őket 12 évre idegenbe katonának. Maguk Vörösek is rejtegették a bujdosókat. így állított be hozzájuk egyik éjszaka Lacinak egykori honvédtiszt bajtársa, Szilády Lajos mérnökjelölt. Néhány heti ott-tartózkodás után bajtársa húgának, Ottiliának jegyeseként távozott Vörösek házából. 4 A Bach-kormány 1850-52-ben még igénybe vette Vörös László nagyszerű tudását. Vele készíttették el Somogy megye úthálózatának végleges tervezetét, amelyet Wallmoden K. gróf táborszernagynak szolgáltattak át Pesten (46). Egyesek úgy vélték, hogy a 62 éves idős mérnöktől már semmi többet nem várhatnak. De talán más, személyi okok (irigység?) is közrejátszhattak az ezután történtekben. 1852-ben Festetics Antal gróf feljelentette Vörös Lászlót a főispánnál, hogy Gálosfán - nyilván az úrbéri elkülönítés és térkép elkészítésével kapcsolatban - izgató kijelentéseket tett (47). A hosszan elnyúlt fegyelmi eljárás végén főispáni dorgálásban részesült (48). Majd valaki azzal jelentette fel, hogy Kossuth-bankókat rejteget a lakásán. Rajtaütöttek . . . házkutatás . .. megtalálták a bankókat. A rendőri iratokat megküldték a soproni katonai parancsnoksághoz (49). A katonai törvényszék Vörös Lászlót törvénytelen bankjegyek rejtegetéséért két napi börtönre ítélte (50). Le kellett ülnie. Utána - mint büntetett előéletűt - hivatalából fizetés, végkielégítés és nyugdíj nélkül azonnal elbocsátották (54). Hiába fellebbezett, kérvényezett akár a megye, akár a kanizsai kerületi politikai főnökség felé, kérelme süket fülekre talált (52). Vince fia, aki időközben Bécsben közigazgatási munkakörbe jutott, nem tudott segíteni atyján. Közben azonban i860, október 20-án sor került az októberi diploma kiadására. Ebben az „állandó és visszavonhatatlan alaptörvény"-ben a császár lemondott az abszolutizmusról, s a centralizmusról és helyreállította országainak és tartományainak bizonyos mértékű függetlenségét. Vörös László megsejtette, hogy ez a politikai fordulat kedvező reá nézve is. Míg a Bach-rendszer nem volt hajlandó megbocsátani, ez az új helyzetben lehetségesnek látszott. S valóban helyesen számított. Ugyanis nyolc év múltán, 1861-ben a főispán érdeklődik tőle, milyen karban van, tudna-e még mérnöki munkát vállalni (53). 71 éves volt már, nemleges választ adott, de azért 1862 januárjában - újévi jókívánság tolmácsolása címén - Vince öccsével, aki ekkor már főszolgabíró, felkeresi a főispánt. Sikerült valami rehabilitáció-félét kikönyörögnie. Legutóbbi fizetését 1862 augusztus és szeptember havára folyósították, majd 40 évi szolgálatának jutalmául egy évi fizetését végkielégítésként, 12 havi részletben kiutalták számára (54). Ezzel meg is szűnt egykori hivatalával való minden kapcsolata. Hogy viselte el ezt Vörös László, korának egyik legképzettebb folyamszabályozó mérnöke? Érdemes erre vonatkozóan néhány sort leveleiből idéznünk. „Hidjétek el kedves gyermekeim, írja 1853. augusztus 4-én Janka leányának, miolta a' sors által magamra hagyattam, érezvén, hogy hivatalomtól elestem, azolta sokkal jobban érzem magam; mert ha megszűnt is a biztos jövödelem, azért ha nem csordul, még cseppen . . . , minden adósságomtól megszabadultam 3 .. . A falusi magányban mondhatni boldogul élünk..." (55: 56)
