Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején
tása." Az 1811-12-es országgyűlésre sem ment üres kézzel a két megyei követ: Somssich Miklós megyei főjegyző és Jankovich Ferenc táblabíró. A megye „kívánalmai" közül már két iskola ügyét is gondjaikra bízták: i. a kaposvári gimnázium részére a privilégium kieszközlését, 2. valamint a Mária Terézia által 1776-ban, akkor még a scgesdi gimnázium javára ajánlott évenkénti 600,- Ft kifizetésének a szorgalmazását is. IU Mindez valóban foggal és körömmel sürgette a gimnázium ügyét, még annak árán is, hogy a mezőváros nemzeti iskolájának a harmadik klasszisát mielőbb át kell adnia a középiskola megerősítése érdekében, hogy „a zsengéjében lévő kaposvári gimnázium" nyilvánossága érdekében mielőbb kiharcolható legyen a királyi privilégium. Jóllehet nem a mezőváros volt az alapítója és patrónusa a gimnáziumnak, mégis aligha mehetünk el szónélkül azon törekvése mellett, amely a nemzeti iskola után a latin iskola „behozatalának" az ügyét sem vette le a napirendről. Ezért írta a város - 1793. okt. 3-án - „kettőért könyörgő" levelét a megyéhez is. Az egyik kérése az volt, hogy támogassa a megye a földesúrnál a vendégfogadó ház árendába való átengedését iskolaépület céljaira, a másik pedig az, hogy támogassa a helytartótanácsnál a „megírt oskoláknak a reánk következő oskolai esztendőre leendő behozásában" a várost. 10a A megye a kérelmet támogatva küldötte a címzettekhez. Egyszóval: a mezőváros is akarta a magasabbszintű iskolát: a gimnáziumot a falai között. Ügy nyithatta csak meg a megye 1806-ban a három grammatikai osztályból álló „paedagógiumának" a kapuit, hogy az első grammatikai osztállyá a város nemzeti iskolájának a harmadik osztályát léptették elő és ehhez kapcsolták a két újonnan felállított grammatikai osztályt, illetve a negyedik osztályt 1810-től kezdve, alapját vetve meg ezáltal a kisgimnáziumnak az 1812 és 1817 közötti esztendőkben. A kisgimnázium végül is csak 1818 és 1850 között alakult át hatosztályú nagy-gimnáziummá. A megye és a város együttes érdekeltségét bizonyítja az iskolák közös első igazgatójának: Varga Istvánnak, a filozófia és az orvostudományok doktorának a személye is, aki 1802-től a nemzeti iskolát igazgatta, 1806-tól 1816-ig pedig a „paedagógiumot", illetve a kis-gimnáziumot is. Iskolai igazgatás szempontjából tehát az összes kaposvári iskolákat a kezdetben Varga István igazgatta, az öszszes iskolák pénzalapjait pedig Vály János kezelte. Csak 1812-ben, tehát a nyilvánossági jog megadásának az esztendejében különítették el egymástól a kétféle iskolai pénzalapot, úgy azonban, hogy ettől kezdve a város lett - hivatalosan is - az első grammatikai osztály tanítójának a patrónusa egészen 1846-ig, amikor végképp a megye vált az egész gimnázium gazdájává. De a megye és a város együttműködésérc utalt az a tanácskozás is, amelyet Vály János hívott egybe - 1812. szept. 2-án - a privilégium megérkezése előtti hetekben. Ezen a consensuson, - amelyen személyi és anyagi javak tekintetében is kardinális döntések születtek - nemcsak a tanári kar vett részt, hanem a megye és a város hatósága is, ez utóbbit Virág Imre városbíró, Várady Márton és Perakovics Péter városi esküdtek és Adorján Imre városi jegyző képviselte. 1015 ' A város és a megye kezdeti fáradozása a gimnázium céljaira szükséges pénzalapok megteremtésére nagyon lassan haladt előre. A helytartótanács hallani sem akart arról, - a megye követeinek többszöri sürgetésére sem - hogy a hajdani, már 1766-ban Segesdre tervezett gimnázium javára megajánlott alap átengedtessék a kaposvári gimnázium céljaira.
