Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)

vagyon súlypontja ugyancsak a macsói bánságban feküdt, sőt, jelentősebb volt az Újlakiakénál.'

32 László bán mellett tehát - mégha annak királyi rokonságát nem is vesszük tekintetbe - Újlakinak csak kismérvű önálló mozgástere lehetett. Pályája kezdetén tehát betöltött méltósága épp úgy nem indokolta azt a néhány év múlva élvezett jelentős politikai befolyást, mint ahogy azzal a már előtte is a macsói bánságot viselő rokonai sem rendelkeztek. 1410-1418. között pedig a bánságot két Újlaki együtt töltötte be.

33 Ezek ugyan egyedül kormányozhatták tartományukat, azonban családi vagyonuk - noha elérte a bárói szintet nem volt olyan jelentős, hogy a többi, hasonló tisztet betöltő főúrhoz képest kiemelkedjenek. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert Újlaki későbbi tekintélyét, mesés gazdagságát visszavetítve, hajlandóak vagyunk már pályakezdetekor a leghatalmasabb bárók közé sorolni. Pedig Újlaki macsói báni kinevezése idején későbbi birtokainak legfeljebb a fele (beleszámítva a XV. században kihalt oldalági rokonainak, a Raholcaiaknak hatalmas szlavóniai birtokait is) lehetett még birtokában.'

1 Ezek a birtokok is négy, egymástól elég távol eső csoportra oszlottak. Nyitra megyében a galgóci és temetvényi uradalmak, majd a VeszprémFejér megyei határon a palotai, bátorkői és öskői várak, Szlavóniában a raholcai, kontovei, bakvai, grubisinci uradalmak, végül a szerémségi Valkó megyében Újlak (a bácsmegyei Pesttel), Neszt, Szilszeg, Polios uradalmai. A macsói bánság területére csak ez az utóbbi birtokcsoport esett. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy mindezeket a birtokokat Újlaki ősei még 1375 előtt szerezték (Poltos, Grubisinc és Pest esetében ez ugyan nem igazolható, csak valószínűsíthető), akkor nyilvánvaló, hogy ez a tizennégy, négy egymástól távol eső birtoktömbre oszló nradalom a Garaiak 26, a Marótiak 19, vagy az egy tömbben fekvő 10 Ciliéi uradalmával

35 szemben nem jogosította vezetőszerepre. Újlaki I. Ulászló megválasztása idején még egyike volt - különösebb kiemelkedő szerep nélkül - az akkori politikai tárgyalásokban résztvevő báróknak

30

, Ulászló melletti állásfoglalását pedig nyilván az határozta meg, hogy mind Valkó megyében, mind Szlavóniában leghatalmasabb vetélytársai, Garai László, ill. a Cilleiek az utószülött V. László rokonai voltak. Újlaki jól számított. Délmagyarországon ő volt Ulászló legerősebb támasza, ezért hatalmát a Cillei-rokonsággal szemben erősíteni kellett. A Habsburg-párti Garait (ill. sógorát, Kórógyi Jánost

3

') leváltották a macsói bánságról, Újlaki bántársa Maróti László, majd - talán csak névlegesen - Hédervári Imre, a nádor fia lettek.

!

* A macsói bánsághoz tartozó megyéken kívül azonban több szomszédos megye ispánságát is megkapta, így Fejérét 1441-ben, amelyet úgy látszik egyedül viselt talán haláláig is,

39 Somogyét 1444-ben, ahol rendesen társispánként egy másik báró állt mellette,'

10 valamint - és ez különösen jelentős -, a katonailag fontos, és szinte önmagában is bárói méltóságnak tekintett Temes megyéét 1441-42 táján. Ebben a tisztben - ha talán nem is azonnal - Hunyadi János volt társa. Újlaki 1445-ig viselte ezt a tisztet/'

1 Kétség kívül, valószínűsíthetjük tehát, hogy ezek a macsói bánságot három oldalról körülvevő megyék segítségével nem csupán a Garai-Cillei pártra, hanem nagyhatalmú bántársára is nyomást tudott gyakorolni Miklós bán. Ennél sokkal jelentősebb hatalom jutott Újlaki kezébe, amikor - ugyancsak Hunyadival közösen - erdélyi vajdának nevezték ki. 1441 elején már azok/'

2 Az erdélyi vajdaság politikai jelentőségére, betöltőjének hatalmi súlyára már sokan rámutattak/'

3 Újlaki vajdatársa ugyanakkor Szörényi bán is volt, valamint több megye főispánja is,'

1

'' és így nyugodtan állíthatjuk, hogy a Hunyadi-Újlaki