Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)

25. Mályusz, A magyar társadalom i. m. 344-350. 26. András Kubinyi, Die Frage des bosnischen Königtums von N. Új laky, Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 4 (1958) 376-379. 27. Fügedi, Demográfiai viszonyok i. m. 60. 28. Fügedi, Mobilitás i. m. 115. 29. Ld. fenn, 3. j. 30. V. ö. e megyék jobbágyportaszámaira vonatkozó adatokat Szabó István, Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között, (Magyarország történeti demográfiája, szerkesztette Kovacsics József, Bp., 1963), 69. 31. Fügedi, Mobilitás i, m. 46, 114-115. 32. V. ö. Engel (1. közi.) 352. 33. Fügedi, Mobilitás i. m. 114. 34. Engel i. m. (1. közi.) 352. - A Raholcai-örökség megszerzésére ld. Csánki Dezső, Körösmegye a XV.-ik században, (Értekezések a tört. tud. köréből XV. k. 12. sz.) Bp., 1893, 56, 129. 35. Engel i. m. (i. közi.) 352-353. o. 1-4. j. - Pestre ld. Csánki i. m. II. k. 181. 36. Eleinte az özvegy Erzsébet királyné és fia, utószülött László híve volt: felkereste a királynét, és felajánlotta szolgálatát, ennek fejében a királyné neki adta Székesfehérvárt. Ezzel egyszerre emelkedett tekintélye, ami V. László 1440. május 15-én, Székesfehérvárott tartott koronázásán játszott szerepe (ő üti lovaggá a csecsemő királyt) is megmutatkozott. Utána Győrött állítólag nem hívták meg egy titkos tanácskozásra, és ezt véve ürügyül állt át I. Ulászló pártjára. Mollay Károly, Die Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerin, Arrabona 7 (1965) 269, 271-273, 276,- 289, o. 138. j. - A másik kortárs szerző, Thuróczy János, Erzsébet pártjának gyengülésével és a lengyel párt erősödésével magyarázza Újlaki pálfordulását, megemlítvén, hogy ezentúl serényebben támogatta a többinél Ulászlót. Thuróczy, Chronica Hungarorum, c. XXX.: ,,a regina defeat, et novo regi adhacrens, cxtollcndam eiusdem in partem, cacteris aerior fuit." /. G. Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini, I. k. Vindobona, 1746, 242. - Ld. még erre: Mályusz Elemér, A Thuróczy-krónika és forrásai, (Tudománytörténeti tanulmányok 5.) Bp., 1967., 151. - Újlaki szerepére 1440-ben Ulászló pártján: Stephanas Katona, História eritica regum Hungáriáé stirpis mixtae, XIII. k. Pestini, 1790, 67, 85. stb. - Mályusz, A magyar rendi állam . . . i. m. 77. o. 131. 37. Kórógyi felesége Garai Borbála Garai László testvére volt, Fügedi, Mobilitás i. m. 155. 38. Uo. 115. 39. V. ö. Csánki i. m. III. k. 396. 40. Ld. fenn, 4. j. 41. Csánki i. m. II. k. 92. 42. Elekes i. m. 132. 43. Ld. pl. Mályusz, A magyar társadalom i. m. 346-349. 44. Elekes i. m. 110. skk. - Csanád megye főispánja is volt pl. Csánki i. m. I. k. Bp., 1890, 717. 45. Talán c mellett szólna az, hogy társvajdaként kezdték közös szereplésüket. 46. Elekes i. m. 88. 47. Uo. 131, 135, 144, 172. o. 4. j., 187. o. 35. j., 188, 195, 200, stb. 48. Uo. 200. - Kiadva: Katona i. m. XIII. k. 251-254. 49. Katona i. m. XIII. k. 254: ,,vt in ea re vos nullius consilio auertatis: qui si aliter vestre magnificencie consuluerit; erit vester traditor et deceptor." 50. Uo. 255-256. 51. Elekes i. m. 283, 416, 433. - Olykor közvetített is Hunyadi és Ciliéi között, mint 1450ben, amikor hármuk között szövetséget hozott létre. Uo. 395. 52. Teleki József, Hunyadiak kora Magyarországon, I. k. Pest, 1852, 496. skk. 53. Katona i. m. XIII. k. 414-415. - A Hunyadi-Újlaki tárgyalásokra ld. még Elekes i. m. 283. 54. Fügedi, Demográfiai viszonyok, i. m. 41-42. 55. Csánki i. m. III. k. 304-306, 486. 56. Uo. III. k. 587. 57. Uo. V. k. Bp., 1913, 325, 670. 58. 1445: 5. t. c. Martinas Georgias Kovachich, Supplementum ad vestigia comitiorum apud Hungaros, Budae, 1800, II. k. 19. - Elekes i. m. 266. 59. Teleki i. m. X. k. Pest, 1853, 164.