Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)
60. Szabadka: Csánki i. m. II. k. 191. - Nemetújvár: Uo. II. k. 721. - Rácsa és Fejérkor Csánki, Körös i. m. 23, 39. 61. V. ö. Elekes i. m. 301. skk. £2. Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye, Bp., é. n. 526. - Bucsányira ld. Mályusz, A magyar rendi állam i. m. 529-530. 63. Mályusz, A magyar társadalom . . . i. m. 339-340. 64. Mályusz, A magyar rendi állam . . . i. m. 568-569. Visegrádot is megszerezte. - Székesfehérvár azonban - mint láttuk, 36. j. - már 1440-ben hatalma alá jutott. 65. Zichy Okmánytár IX. k. 93. 66. Mályusz, A magyar rendi állam . . . 568. o. 470. j. - Csánki i. m. II. k. 693. 67. Fügedi, Mobilitás i. m. 115. - Itt ugyan Garait egyedül nevezi 1447-ben macsói bánnak, valószínű azonban, hogy az idézett két hónap alatt csak róla maradt fenn adat, és e szerint Újlaki bánságában megszakítás nem következett be. 68. Héderváry Oklevéltár I. k. 251-254. 69. Csánki i. m. III. k. 11, 15, 210. - Engel, i. m. (1. közi.) 352. o. 2. j. 70. Ld. fenn, 56. j. 71. Ld. alább. 72. Vitovccre ld. Franz Krones R. v. Marchland, Die Freien von Saneck und ihre Chronik als Grafen von Cilli, Graz, 1883, II. Theil, passim, és különösen 150-155. - Újlaki bánságára ld. Fügedi, Mobilitás, i. m. TIO. 73. Ld. az előbbi jegyzetet. 74. Ld. alább, 150. j. 75. Reiszig Ede, Az Újlaki-család, Turul 57 (1943) 10, 58. 76. Szávaszentdemeter: Engel i. m. (1. közi.) 352. o. 2. j. - Csánki i. m. II. k. 233, 238(Csak Mátyás 1459-es adományát említi.) - Németújvárra ld. fenn, 60. j. - Szenterzsébet-Rácsa: ld. fenn, 60. j. 77. Csánki i. m. III. k. 209-210. 78. Ld. a 60. és 76. j.-ékben id. irodalmat. 79. Osztrák politikájára utal, hogy egyik leányát Lénárt görzi grófhoz adta hozzá. Fügedi, Demográfiai viszonyok i. m. 60. - A Vitovec-birtokokra ld. Engel, i. m. (1. közi.) 353. o. 4. j. 80. Ld. fenn, 54-55. j. 81. Csánki, i. m. II. k. 860. - Holub József, Zala megye története a középkorban, I. k. Pécs, 1929, 466, 468, 470. 82. Reiszig i- m. 58. - Fügedi, Demográfiai viszonyok i. m. 61. 83. Kubinyi i. m. 376-377. 84. Uo. 577. skk. - Egyrészt le akarta kenyerezni a nagyhatalmú bárót, másrészt a boszniai várak fenntartásának költségét a gazdag, hiú Újlakira hárította. Idézett tanulmányunkban igazoltuk, hogy szemben a szakirodalomban található nézetekkel, Üjlaki nem címzetes királya lett Boszniának, hanem tényleges uralkodója az országnak a töröktől viszszafoglalt kisebbik felének. 85. 1460. szeptember 3-án a győri káptalan előtt Miklós vajda lemond a két uradalomról, míg ugyanaznap, ugyanott a Rozgonyiak is Gesztesről. Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjtemény, (a továbbiakban Dl.) 15497—15498. _ Ezekre a várakra ld. még G. Sándor Mária, A Vértes-hegység középkori várai, Komárom megyei múzeumok közleményei, i (1968) 245-262. 86. Acsády Ignác, Régi magyar birtokviszonyok 1494-1598, (Ért. a tört. tud. köréből XVI. k. 3. sz.) Bp., 1894, 1-39. 87. Engel i. m. (i. közi.) 337-343. 88. Fejér megyében ölette meg Lőrinc herceg Csabjai Miklóst, akit a király száz lovassal küldött az adószedők mellé. Johann Christian v. Engel, Geschichte des ungrischen Reichs und seiner Nebenländer, I. k. Halle, 1797, 41, 96. - Az Újlaki elleni hadikiadások: ni. 98. skk. — .Kaposújvár ostromára: ni. 103, 106. 89. Szabó István (i. m. 69.) Szlavónia nélkül kereken 248 ooo-re becsüli a jobbágyporták számát Magyarországon, ennek Valkó, Szerem és Bács megyei birtokai nélkül o,8 n / 0-a volt Lőrinc herceg kezén. Mint látni fogjuk (91. j.), Szlavónia füstjeinek 5,3%-a az övé, már ezzel együtt, az ismeretlen valkói, stb. birtokok nélkül is, 1-1,2%-ra tehető alattvalóinak száma az ország összes jobbágyportáihoz viszonyítva. 90. J. Chr. v. Engel i. m. I. k. 29, 24, 28, 25, 26, 35, 28, 22, 33.
