Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)

Miklós vajda 1446 utáni birtokpolitikáját elsősorban Székesfehérvár, kapitányi székvárosa biztosítása határozta meg. A kapitányság megszűnése, majd Hunyadi kormányzósága ugyan a tartományúrrá válás lehetőségét egyelőre levette a napirendről, de a Hunyadival való szövetség továbbra is biztosította ezen a területen élvezett vezető szerepét. Székesfehérvár város és Fejér megye birtoka továbbá északról biztosította hatalma törzsterületét, a macsói bánságot. Erre azért is szükség volt, mert itt a bánságot meg kellett osztania a nála nagyobb vagyonú Garai-ligával, először Garai Lászlóval, majd annak sógorával, Kórógyi Jánossal.'" Fontosabb volt ez számára, mint a bánság területén a birtokszerzés: a Tamási birtokoknak ide eső uradalmaiból mindössze a Valkó megyei Beletincet tartotta meg, ami annál inkább érhető, mert Valkóban feküdtek az ősi Üjlaki birtokok. A vértesi Rozgonyi-javak megszerzése északnyugat felől, a bakonyi ősi Újlaki birtokok Palota körül nyugatról védték Székesfehérvárt. Északról nem volt szükség védelemre az után, hogy Budát Hédervári nádor fia átadta a kormányzónak.

08 A Vértesben induló védelmi vonalat tovább erősítette a Bakony és a Balaton-felvidék vonalában. 1445-ben megszerzi Szigligetet, 1451-ben Hegyesdet, i457

:

ben Esegvár felét. Az ezen a területen kívül eső Kapuvárt úgy látszik talán kárpótlásul? - a Rozgonyiaknak adta tovább, akik visszabocsátották a Kanizsaiak birtokába.'

0 Székesfehérvár és Fejér megye délnyugati biztosítását, egyben a szlavóniai Újlaki-birtokokkal való összeköttetést szolgálta a somogyi főispánság és a kaposújvári részbirtok.'

1 Ennek a jelentősége mindvégig megmaradt, akkor is, amikor a Székesfehérvár centrikus megoldás nehézségei egyre jobban megmutatkoztak, és helyette újabb territoriális politika nyitásának lehetősége tárult Fel. 1457-ben ugyanis - egy évvel a kormányzó halála után - a Ciliéi Ulrik meggyilkolása következtében megürült szlavón bánságot szerezte meg. Igaz, a Szlavóniában nagybirtokos Ciliéi itteni birtokai nagy része zsoldoskapitánya, Vitovec János'

2 kezére jutott, akit - nyilván erre tekintettel - V. László Üjlaki bántársának nevezte ki,''

{ de a Kőrös-Verőce megyei nagybirtokos Miklós vajda - egyben macsói bán és somogyi ispán - valószínűleg nagyobb hatalmat élvezett a bánságban, mint Vitovec. A szlavón bánság megszerzése, a Ciliéi család kihalása, valamint a Hunyadicsaládnak Hunyadi László kivégzése - amelyben bizonyos mértékig bűnrészes volt

7

''' - és Mátyás fogsága miatti meggyengülése megcsillantotta azt a lehetőséget előtte, hogy a macsói és szlavóniai bánságokból, és török kézre még nem került délszláv területekből tartományúri hatalmat építsen ki. 1448-ban már felvette a Száván túl fekvő Telcsák örökös ispáni címét

7u

, ezt azonban később majdnem másfél évtizedig nem használta, lehet, hogy a rigómezei vereség után itteni uralmát a török akadályozta meg. 1457-ben Miklós vajda újabb nagy - és életének lényegében utolsó - birtokszerzési akciójába fogott. A Kőrös-Verőce megyei - részben a Raholciaktól örökölt és majdnem összefüggő birtoktömbje kikerekítését szolgálta az itteni szenterzsébeti és rácsai uradalmak megszerzése. Ekkor került sor a Vértes-Bakonyi birtoklánc kiépítésében az esegvári uradalom felének birtokbavételére is. Üj vonást mutatott birtokpolitikájában a gazdag Szávaszentdemeter városának (és várának) megszerzése. Ezzel az eddig főként a Szerémség dunai oldalán fekvő Újlaki birtokok Poltos mellett egy újabb - az előbbinél fontosabb - támaszponthoz jutottak a Száva mellett. Végül egyáltalán nem függött össze az eddigi Újlaki birtokokkal a nyugati határszélen fekvő németújvári uradalom, amely szintén most