Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)
került a kezére.' 1 ' Esegvár kivételével, amelyet valójában már korábban foglalt el, és csak adománylevelét szerezte 1457-ben, 7 ' a többi uradalmat a Hunyadiaktól foglalta el, azonban Mátyás később a vajdát kénytelen volt ezek birtokában megerősíteni.' 8 Üjlaki, amikor a Hunyadi-család tragédiája által kínálkozó lehetőséget megragadta, tökéletesen tudatában volt azonban annak, hogy ezek az uradalmak céljai megvalósításához nélkülözhetetlen támaszpontok. Itt különösen Németújvárra gondolunk. Ez biztosította számára az ausztriai összeköttetést, és ez által az önálló külpolitika lehetőségét. Szlavóniától északra fekve nyomást tudott innen gyakorolni a nyugatszlavóniai birtokos bántársára, Vitovec Jánosra.' 9 Ujabb házassága is ezt a célt szolgálta. Míg első felesége, Rozgonyi Margit, révén Székesfehérvárt tudta a vértesi Rozgonyi uradalmakkal biztosítani 80 , most felesége halála után, 1458-ban, nyomban feleségül vette a Vas és Zala megyében birtokos, és ott gyakran ispáni tisztet is betöltő Felsőlendvai Szécsi 81 család egyik nőtagját, Szécsi János leányát, Dorottyát. 82 II. Már említettük, hogy 1457 után Üjlaki újabb birtokot már nem szerzett. Mátyás apja egykori vajdatársának bátyja kivégzésében és saját fogságában játszott szerepét ugyan nem tudta megbosszulni, de birtokainak szaporítását meg tudta akadályozni. Legalább is Magyarországon, mert épp Mátyás adta 1471-ben Bosznia királyságát Újlakinak. 83 Bár Üjlaki 1457-ben megkezdett birtokpolitikájába Bosznia megszerzése világosan beletartozik, ez legalább ugyanúgy, ha nem jobban, Mátyás politikájába is beleillik. 8 '' Az eddigiekben Üjlaki birtokszerzéseiből, házasságkötéseiből, valamint az általa betöltött állami funkciók alapján próbáltuk a vajda birtokpolitikáját felvázolni, és ebből nyilvánvaló volt, hogy amennyiben az ezekből felállítható hipotézisünk helytálló, akkor Somogy megyének és ezen belül a kaposújvári uradalomnak centrális jelentősége volt számára: mind a macsói bánság nyugati biztosítása, mind a szlavóniai és szerémségi uradalmainak egyrészt Székesfehérvárral és a Vértes-Bakonyban fekvő uradalmaival, másrészt - később - Németújvárral való összeköttetése miatt. Kérdéses azonban az, hogy ezt a feltevést mennyiben támasztja alá Üjlaki famíliájának vizsgálata. A fentiekben - leszámítva néhány ideiglenesen Üjlaki-kézen levő birtokot, amelyekhez számíthatjuk a vértesi Csókakőt és Vitányt, amelyekről 1460-ban lemondott Gesztes fejében a jogos birtokos Rozgonyiak javára 8j - összesen 26 uradalmat mutathattunk ki Üjlaki tulajdonában. Hogy azonban ezek pontosan milyen gazdasági és hatalmi erőt képviseltek, azt már sokkal nehezebb megállapítani. Mivel az Üjlaki család birtokállománya - Boszniát nem számítva - 1458 óta nem változott, ezért az 1494-1495-ös számadáskönyv adatait felhasználhatjuk a hatalmuk alatt levő jobbágyporták számának megállapításánál. Mint ismeretes, ez a számadáskönyv megadja azt az adóösszeget, amelyet nem hajtottak be a jobbágyoktól a királyi kincstár számára, megyénként a földesurak nevével együtt. Ennek alapján készítette el Acsády Ignác 1894-ben a magyar birtokviszonyok statisztikáját. 80 Függetlenül attól, - mint arra legutóbb Engel Pál mutatott rá 8 ' -, hogy ez a statisztika milyen hibás, és maga a forrás is milyen hibalehetőségeket rejt magában, épp az Üjlaki-család esetében a forrás felhasználható. Újlaki Lőrinc herceg, Miklós fia ugyanis 1494-ben nem engedte a jobbágyait fizetni, sőt
