Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

rint jelentős számban. Ha az erre haladók abszolút számát még hosszú ideig nem is tudjuk meghatározni, a fentiek alighanem sok tekintetben érzékeltethették a három dél-dunántúli útvonal marhakereskedelmi fontosságát is. A magyar külkereskedelem másik keresett, de fontosságában a szarvasmarhához nem mérhető jelentőségű kiviteli cikke, az állatbőr, abból is inkább a marhabőr, ugyancsak a Duna túlsó oldaláról érkezett a dél-dunántúli utakra.

59 A bőröket szekéren szállították, amelyekre marhabőrből általában 300, a kisebb kocsikra pedig 150 darabot raktak fel.

,i(> Az itt átmenő állatbőrforgalom nagyságáról mindaddig nem rajzolhatunk pontosabb képet, amíg a dunai átkelőhelyek török rév- és vámnaplói csak kivonatos és rendszertelen kiadásokból használhatók. (Vonatkozik ez egyébként többé-kevésbé az alábbiakban ismertetésre kerülő többi export- és importcikkre is.) Néhány adalék mégis nagy volumenű marhabőrszállítmányokat sejtet. Az alábbi adalékok két szigeti ostrom előkészületeivel állnak kapcsolatban: az 1555-sével és az 1566-séval. Ostrom fenyegette várban keresett cikk volt a marhabőr, ugyanis épületeit és tárházait leginkább a megnedvesített marhabőrök védhették meg a belőtt ágyúgolyók tüzétől. Így aztán az ostromra készülő vár parancsnoka igyekezett belőle minél nagyobb mennyiséget felhalmozni. Ezért foglalta le 1555-ben Kerecsényi László az ott áthaladó Buda Balázs 1600, 1566-ban Zrínyi Miklós bizonyos Szilveszter nevű ember 400, Csók István ormósdi kalmár 400 és Angelinus Boldizsár nedölcei lakos 200 darab ökörbőrét.

()l Ezeket a számadatokat is csak akkor tudjuk helyesen értékelni, ha meggondoljuk, hogy a kapitány csak egy, legfeljebb két alkalommal foglalhatta le az odamerészkedett kereskedő áruit, hiszen, miután a lefoglalások híre hamar elterjedt, a többi kereskedő alighanem messze elkerülte a vár környékét. Részben az ostromtól, részben attól félve, hogy később csak a legnagyobb utánjárásokkal és tetemes veszteséggel kaphatja meg majd bőrei árát. Ugyancsak szekérszámra vitték keresztül Sziget alatt nyugati irányban a gyapjút is. A hódoltságon kívül is jó piacra számíthattak az ún. ,,török", azaz különböző keleti és balkáni árucikkek. Keresletük hozta létre és fűzte szorosra az eszéki stb. török-balkáni kereskedők és a dél-dunántúli magyar mezővárosi árusnép kapcsolatait is. A „török áruk" keresettek voltak a bécsi vásáron, de szívesen és gyakran vásároltak azokat főuraink is. Nádasdy Tamás pl. az utakon uralkodó Sziget kapitányát keresi meg kérésével, ha jó minőségű török árut akar beszerezni. Horváth Márk siet is értesíteni a nádort, hogy „azonnat mynd Budára, Pesthe, Kewyben, Tholnara el kyldettem byzonos emberemet", hogy a kért cikkeket beszerezzék számára. E „bizonyos emberek" aligha voltak mások, mint a Szigeten keresztül közlekedő kereskedők, akik saját útjaikon, saját üzleteik mellett elintézték a nagyhatalmú kapitány megbízásait is, hogy ezáltal jóindulatát megnyerjék. A Nádasdy által kért paplant és fehér szőnyeget hamar meg is szerezték, „ . . . de az iynek [= íjjnak] nem tehettem zerett. Az koppany Mehmet bég iye ky volt, azal ig jártam, hog itt Pechett az mastany wy wayda ideben, az kapwn hog ky hozak volt, az kochytt meg hanták es el vettek . . ."

C2 b) Behozatal Az importcikkek között, mint mindenütt, nyilván itt is a különböző eredetű és minőségű posztófajták vezettek. A Sziget környéki kereskedők sokat