Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán
idézett panaszlevelc szerint ebben a térségben a következő posztófajták forogtak nagyobb mennyiségben: r. nurislaniensis (?)•' Ilyen posztófajtát sem a középkor, sem a XVI-XVII. század magyar forrásai nem ismernek. Elképzelhető, hogy a Magyarországban általában ,nörcmbergernek', Jörcmbergernek' nevezett dél-német, közelebbről nürnbergi posztó 0,3 neve torzult tovább a dél-dunántúli magyar kereskedők ajkán. Értéke a felsorolt posztófajták közül messze a legalacsonyabb, végenként mindössze 5 dénár vámot szedtek utána. 2. karasia: eredetét tekintve angol származású (nevét Kersey közép-angliai várostól kapta) közepes minőségű posztófajta, amelyet ekkoriban már Itáliában is nagy mennyiségben hamisítottak. 64 Amennyiben itt valóban angliai gyártású karasiáról van szó, akkor az nyilván Bécsen és a Földközi-tenger kikötőin keresztül juthatott Pettauba, és onnan a Dél-Dunántúlra. Vámja után ítélve - 8 dénár -, értéke nagyobb volt, mint a ,nurislaniensisé'. 3. stamet: bizonytalan származású, valószínűleg Itáliában készített posztófajta. A kor magyar forrásai általában ,istemétnek' is mondják. 0 '' Értéke valamivel nagyobb a karasiáénál, pontosan kétszerese - 10 dénár végenként - a ,nurislaniensis' értékének. 4. pur go mai: itáliai, közelebbről bergamói készítésű. Neve a ,par.nus Bcrgomensis' rontott alakja. 00 Vámértéke azonos volt a stametével. 5-6. gránát és skarlát: valószínűleg mindkettő olasz eredetű, jó minőségű posztófajta. E kifejezések ezúttal nem a textília színét jelzik, mint ahogy a XVI. század közepén vegyesen, manapság pedig kizárólagosan használatosak, hanem a fajtát jelölik. 1 " Vámjuk - 1-1 forint - a ,nurislaniensisnek' húszszorosa, a közepes minőségűekének tízszerese. A panaszlevél előadásának helyességét megnyugtatóan bizonyítják azok az adatok, amelyek a textíliák forgalmát és áruválasztékát a dél-dunántúli utakra lépés előtt, illetve ezek Szigeten túli szakaszán regisztrálják. A szlavóniai harmincadoknál zömmel még az értékarányok is azonosnak mutatkoznak a Szigeten tapasztaltakkal. így a purgomal (itt németesen : „bergamasker") és a stamet vámértéke itt is azonos, 24-24 forint. A gránátposztó itt mintegy 25%-kal drágábbnak mutatkozik a skarlátnál (125, illetve 90 forint). 68 A másik póluson, a Duna-menti hódoltságban is ezekről hallunk legtöbbször: Ezt zsákmányolják a hódoltsági kereskedőktől a hatalmaskodó végvári katonák, 00 ebből rendelnek maguknak ruhát sarcoltató leveleikben, 70 s ezek elvámolását jegyezték be a török vámnaplókba is. Ez utóbbiak alapján készük Káldy-Nagy Gyula jellemzése is: ,,A jobb minőségű istamét szövet iránt itt [Tolnán] kétszer akkora volt a kereslet, mint a jóval olcsóbb boroszlói szövet iránt. Egy év alatt 1565-ben boroszlói szövetből, melynek vámértéke végenként 3 arany forint volt, 130 véget és az istamét szövetből, amely éppen háromszor annyiba került, 280 véget hoztak Tolnára. Összehasonlításra megemlítjük, hogy ebből a drágább minőségű szövetből Vácra 1563-1564-ben hét hónap alatt 24 véget és Budára 1571-ben csak 46 véget szállítottak." 71 Az összehasonlítást tovább is folytathatjuk: A dél-dunántúli utakról, úgy tűnik, teljességgel hiányzott a cseh-morvaországi készítésű, gyenge minőségű, ún. kisnicér posztó, amely pedig, a boroszlaival együtt, messze uralta a nyugat-északnyugati textilimportot.'- A boroszlói szövet is azért maradhatott ki a Sziget kör-
