Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

fehérvári (és egyéb) átkelésnél nem fizető marhák lajstroma". Az egyik 1562. május 4-től 1564. február 12-ig, a másik az előzővel párhuzamosan 1562. augusztusától ugyanezen év szeptemberéig terjed.

55 Az állatok tehát a cím szerint Vácott keltek át a Dunán. Csakhogy ennek több, a kivonatokból leolvasható tény is ellene szól. Először: egyes időmetszetekben fedi egymást a szintén ismert, és modern kiadásban rendelkezésünkre álló váci vámnaplóval, de azzal semmi hasonlóságot sem mutat. Másodszor: nehéz magyarázatot találni arra, hogy Vácott átkelő csordák Fehérvár felé haladnak tovább, holott a cím kifejezetten utal rá, hogy arra tartottak és ott nem kellett utánuk újból vámot fizetni. Harmadszor: többször is említi viszont, hogy a hajtók a földvári vagy pedig a ráckevi kikötőből indultak. Negyedszer: számos olyan helység lakói is előfordulnak benne, amelyek a váciban nem fedezhetők fel. így pl. (a legnagyobb számmal) ráckeviek, aztán tolnaiak, bátaszékiek és kálmáncsehiek is. Ötödször: a marhahajtás szerkezete merőben elüt a Vácott tapasztalttól, nagyban hasonlít ugyanakkor a Szigeten megfigyelthez. Egy-egy áthaladó kereskedő hellyel-közzel oly nagy számú szarvasmarha után fizetett, amilyen a váci vámnaplókban egyáltalán nem található, s amely az utóbbiban felbukkanó legmagasabb tételeket is messze felülmúlja. így pl. Szabó Márton 1562ben 1300, Barát János és Benedek bíró 1475 valamint Tóth István és társa 1730 darab után. Ezek a hatalmas csordák, mint láthattuk, inkább a dél-dunántúli marhahajtás jellemzői voltak. Mindezek alapján teljesen elfogadhatónak látszik Vass Előd megállapítása, miszerint a két vámjegyzék-kivonat nem a váci, hanem a ráckevi és dunaföldvári révek szarvasmarhaforgalmát őrizte meg számunkra, s Vácról csak azért esik említés, mert ebben az időszakban ezek jövedelmeit is a váci mukataa jövedelmeihez csatolva kezelték és számolták el.

56 A két kivonat összesen 18 251 darab szarvasmarha átkeléséről tudósít a mondott időszakokban, mégis úgy azonban, hogy ebből 15 032 darab esik az 1562. május 4-től 1562. december 25-ig terjedő, megközelítőleg 8 hónapos periódusra. Hogy a Dunaföldvárnál illetve Ráckevinél átkelt szarvasmarhákból nemcsak Fehérvárra, azaz az onnan Bécs illetve a Balaton megkerülésével délnyugat felé vezető utakra jutott, hanem a három dél-dunántúlira is, továbbá, hogy az „egyéb helyekhez", ahol újabb vámot már nem kell fizetni, oda kell számolnunk Pécset is, véleményünk szerint több megfontolás is alátámasztja: ez magyarázza a földvári vásárok jelentőségét, amelyekről már említettük, hogy élénk érdeklődést keltettek Pécs polgárai körében is. Ha a Balatonról délre haladó út Simontornyával indult, és azt a marhakereskedők használták, akkor .nem lehet kétséges, hogy állataikat e réveken „vetették át" a Dunán. A dél-dunántúli utak és dunaföldvári illetve ráckevi rév közti kapcsolatra utal a dél-dunántúli kereskedők jelenléte az utóbbi átkelőknél, és ezt a kapcsolatot még inkább aláhúzza Mészáros Miklós kálmáncsehi kereskedő feltűnése: ő az, aki 1559-ben Szigeten, 1560-ban Szenyéren és Szentpálon keresztül igyekezett állataival délnyugat felé, s a ráckevi-dunaföldvári kivonat szerint 1562. szeptember 29. és október 27. közti időszakban 400 marhája után fizet vámot.

57 Természetesen azt sem állítjuk, hogy a Dunaföldvár-Ráckevinél átkelt összes szarvasmarha, amelyhez még hozzá kellene számolnunk a Dunaföldvártól délebbre cső tolna-baranyai révek forgalmát, valamint az esetlegesen a Dráván alulról érkezett csordákat is, mind a dél-dunántúli utakra jutott.

58 Mindössze azt igyekeztünk bizonyítani, hogy oda is került belőlük, mégpedig véleményünk sze-