Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán
A DÉL-DUNÁNTÚL KÜLKERESKEDELMI UTVONALAI A XVI. SZÁZAD DEREKÁN SZAKÁLY FERENC Egy datálatlan, de meglehetős bizonyossággal a XVI. század közepe tájára keltezhető olasz nyelvű feljegyzés szerint a moldvai szarvasmarhahajtás útja a következő állomásokon keresztül vezetett a Dunától Velencéig: A folyót Pécstől mintegy 5 német mérföldnyi távolságra lépte át. Az első, név szerint is említett állomása Pécs volt. Innen nyugat felé haladva elhagyta a török hódoltság területét és Sziget mezővároshoz (várhoz) érkezett. Szigettől kezdve - Kálmáncsehi, Babócsa, Berzence, Csurgó és Zák.ány mezővárosok érintésével - nagyjából nyugati-északnyugati irányban követte a Dráva folyását egészen a Mura torkolatáig. (Közben Kálmáncsehinél, rövid szakaszon ismét csak a töröknek hódolt területre kanyarodott.) A Murán Zákánytól mintegy 1 német mérföldnyire kelt át. A Muraközben ismét nyugati irányban tovább haladva, Dobraváron és Perlakon át jutott a nedölcei harmincadhivatalhoz, majd azon túl (Ormósd közbeiktatásával) a Dráva-mente legjelentősebb kereskedelmi csomópontjához, Pettau városához. A jegyzék az út további állomásait nem részletezi, pusztán annyi tájékoztatást ad, hogy a görzi hídon keresztül hagyta maga mögött a Habsburgokat uraló tartományokat. 1 A kutatóban, aki a XVI. századi Magyarország legjelentősebb külkereskedelmi útvonalainak egy csoportját kívánja a szokásosnál részletesebben feltérképezni, e feljegyzés olvastán vegyes benyomások kelhetnek. Mint külkereskedelmi kapcsolataink kutatásában az már általános, ezúttal sem az út Magyarországon kívüli szakasza problematikus, hanem éppen az a részlete, amely a DélDunántúlt szelte át és az alábbiakban vizsgálatunk tárgya lesz. Magyarországról mind a négy égtáj felé vezettek kisebb-nagyobb forgalmú kereskedelmi utak. A XVI-XVII. századi magyar külkereskedelem alakulását és struktúráját, mint azelőtt és azután is, azoknak az utaknak áruforgalma határozta meg, amelyek a tőlünk nyugatra fekvő országok, tartományok irányában futottak, hiszen főként ezeken jutottak felvevőpiacaikra a magyar mezőgazdaság és bányaművelés termékei (főként szarvasmarha, állatbőrök, illetve a réz és a higany) és ugyancsak ezeken érkeztek hozzánk a nyugati iparcikkek (mindenek előtt textil- és vasáruk). A hazánkból keletre és délre haladó utak struktúraalakító szerepe lényegesen kisebb volt, inkább csak magyarországiak meghoszszabbításának tekinthetők, hiszen zömmel ugyanazt hozták és vitték tovább, amit Magyarország is exportálhatott, illetve importálni kényszerült. 5 5