Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)

173- A németújvári „választásnál" mintegy báróként fel van sorolva néhány Újlaki familiáris: Szentgirolti János, Szerecsen Péter és Danes Pál is, hogy nagyobb számú választóra lehessen következtetni, Kovachich, Vestigia i. m. 348, - A körmendi csata és következményei: Teleki i. m. III. k. 136. skk. 174. Nagy Simon tolnai alispán: Hazai Okmánytár I. k. 339. - Újlaki leváltása a szlavón bánságról: Kubinyi i. m. 376. 175. Csánki i. m. II. k. 277, 278, 367. - Tallóczi Frank halála: Fügedi, Mobilitás i. m. 72. o. 106. j. 176. 1454: Károlyi Oklevéltár II. k. 301. - Kálnai halála: Fügedi, A XV. századi ... i. m. 488. - 1459: ld. fenn, 173. j. - 1460: Dl. 15501. - 1474: Károlyi Oklevéltár II. k. 436. 177. Ld. rá részletesen Kubinyi András, A budai vár udvarbírói hivatala (1458-1541), Levéltári Közlemények 35 (1964) 93. - Az ott nem idézett adatok: 1458 előtt: Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története I/4. k. Sopron, 1925, 32, 210, 273, II/6. k. Sopron, 1943, 198-199. - 1458: Sinkovics István, Nádasdy Tamás ősei, Turul 57 (1943) 49. — 1459: Levéltári Közlemények 10 (1932) 124-125. — A többit Id. id. tanulmányunkban. 178. A korábbi adatokat ld. Mályusz, A magyar rendi állam i. m. 65-66. - Bónis György, A jogtudó értelmiség i. m. 177. o. 9. j. (Haláláig adatok.) - 1460: Szakái y Ferenc, A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó működése 1526-ig, Tanulmányok Tolna történetéből, I. k. Szekszárd, 1968, 23. - 1464-65 : Levéltári Közlemények 8 (1930) 95 ; 6 (1928) 150. - 1471: Dl. 17162. 179. 1452: Pannonhalmi Rendtörténet III. k. 522. — 1472: Dl. 37647. - Hont megyei család: Bakács i. m. 355-365. 180. Kanizsai familiáris: Házi i. m. I/4. k. 36, 133, 186, 368, 1/5. k. 4, 17, 18, 20, 113, 142, 234, II/6. k. 182. - Sopron vármegye tört. Oklevéltár II. k. 393, 407, 413, 444. - Mint az Osl nemzetség tagja: Wertner Mór, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, II. k. Temesvár, 1892, 231-261. - Karácsonyi János, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, II. k. Bp., 1901, 401-409. - A Kanizsaiaknak 1467 után egy ideig nincs tisztségük: Reiszig Ede, A Kanizsaiak a XV. században, Turul 55 (1941) 72. - 1475: Dl. 39322. - 1468: Sopron vm. tört. oklevéltár II. k. 452-453. - Birtokai: Csánki i. m. II. k. 818 (Vas m.), III. k. 15, 139, 141 (Zala m.), 640, 641, 650 (Sopron m.). 181. 1472: Csánki i. m. III. k. 474. - 1477: Dl. 33432. 182. Dl. 33432. - Holuh i. m. 471. Úgy látszik, utódaik alatt is maradt. Tudomásunk szerint maga nem állt Újlakin kívül más szolgálatában, mégis itt kell felemlítenünk Geszti János példáját. Geszti Mihály fia László fia János tekintélyes macsói bánsági középbirtokos családból származott, a Gesztiek birtokosak voltak Bács, Bodrog és Baranya megyékben, valamint a szlavóniai Kőrös megyében is. (Vö. Csánki i. m. II. k. 170, 173, 182, 189, 217, 546, valamint uő., Kőrös megye i. m. 34. Övék volt a bodrogi Baja és Küllyöd, valamint a körösi Szentjakab uradalma. - A bihari, borsodi stb. Geszti családokat természetesen nem vettük figyelembe.) Apja, Geszti László, Brankovics György szerb despota familiárisa volt, annak tokaji és tállyai várnagya. (Magyarország melléktartományainak oklevéltára IL k. A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198—1526, Magyar Történelmi Emlékek I 33. k. szerk. Thallóczy Lajos és Aldásy Antal, Bp., 1907, 96, 101-102, 106-107, 108-110, Csánki i. m. II. k. 170.) Nyilván ő az a Geszti László, aki I. Ulászló hitelevelét megpecsételte, Fügedi i. m. 157. - Három fia volt, János, László és Mihály. (Zichy Okmánytár X. k. 268, 288.) János 1456-ban - nyilván Újlakinak, mint macsói bánnak - kapitánya Nándorfchérvárott. (Jovanka Kalic-Mijuskovic, Beograd u. szrednyem veku, Bcograd, 1967, 139.) 1464-ben mint Bács megye, 1466-1468 közt, mint Bodrog megye alispánja szolgálta Újlaki macsói bánt. (Csánki i. m. II. k. 217, Zichy Okmánytár X. k. 411, 421.) 1473-ban pedig Újlaki szlavóniai vicebánja. (Dl. 100 828.) - Testvére, László, 1453-ban talán szintén Újlaki embere: bodrogi alispán. (Zichy Okmánytár IX. k. 365.) - A harmadik testvér, Mihály, azonban Mátyás király szolgálatába állott: 1459-1460-ban annak kamaramestere (nem kamaraispánja!) (Szilágyi Lóránd, A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458-1526, Bp„ 1930, 51, 74. o. 252, 256. j.) A Geszti család példája azt mutatja, hogy a tekintélyes középnemes családok tagjai nem csatlakoztak le feltétlenül egy úrhoz, minden esetben, hanem a különböző családtagok más-más dominust kerestek. Ez hozzájárult a családi vagyonának növeléséhez és megtartásához. 183. Ilyen volt Nádasdi László, 1458-ban németújvári várnagy, utána Újlaki sógora, Szécsi Miklós Vas megyei alispánja, Sinkovics, i. m. 49. - Újlaki halála után azonban visszatért fia szolgálatába: 1480-ban kaposújvári várnagy; Zádor i. m. 53. — Talán az Űjlaki-