Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)

Szécsi atyafiság közös familiárisának tekinthető. - A már említett Nagy Simon (ld. fenn 174. j.), ha azonos a későbbi macsói bánnal, szintén otthagyta szolgálatát. - A legérdekesebb Lekcsei Sulyok György személye. 1441-ben Üjlaki familiárisa: Zichy Okmánytár IX. k. 34. Ugyannak kell lennie 1442-ben, mint nándorfehérvári kapitánynak is. Uo. 48. - 1447-ben Bács megye követe ugyan (Héderváry Oklevéltár I. k. 252), de még abban az évben és a következőben Bodrog megyei alispán. (Zichy Okmánytár IX. k. 176, 183, 186.) 1450-ben macsói vicebán. (Uo. XII. k. 223.) Birtokai az Újlakifamiliáris Nagy völgyiek és Gesztiek mellett fekszenek. (Uo. X. k. 24-25.) - Ebben az időben a szinte megszakítatlan adatok alapján feltétlenül a macsói bán Üjlaki szolgálatában áll. 1468-ban azonban közös familiárisai vannak Maróti Mátyussal, Üjlaki macsói bán társával (uo. 456-458.), majd 1470-ben Maróti bán katonájának mondják. (Szakály i. m. 53. o. 143. j.)i472-ben pedig a két macsói bán, Üjlaki és Maróti vicebánjaiként Viszlait és Sulyokot említik. (Zichy Okmánytár XI. k. 117-T18.) Mivel Viszlai ekkor kétség kívül Újlaki embere (ld. fenn, 142-143. j.), Sulyok pedig már előbb Maródé volt, nyilvánvalónak látszik, hogy Mátyus bánt képviseli. Sajnos, túl kevéssé ismerjük azonban meg a familiáritás egészét, hogy ezt biztosan állíthatnánk. Hihetetlennek látszik, hogy akkor, amikor Újlaki familiárisai általában szolgálatában maradnak, egyik legrégibb embere otthagyja, Miklós király pedig nem emel vétót az ellen, hogy báni kollégája helyetteséül fogadja. Fel kell vetnünk annak a lehetőségét, hogy abban az esetben, amikor egy tisztet több személy tölt be közösen, olykor helyetteseiket is közösen fogadják fel, és e szerint Sulyok is, Viszlai is, egyszerre mindkét bán familiárisa. - Sulyok birtokaira ld. Csánki i. m. II. k. 85, 88 (Temes m.), 169, 177, 179, 182 (Bács m.), 221, 224 (Bodrog m.), 261 (Szerem m.), 378, 380, 383 (Valkó m.). 184. 1441: Janits i. m. 108. - Tolnai alispán: Csánki i. m. III. k. 476. 1463. szeptember 19.. Zichy Okmánytár X. 284-285. (Itt az a különös, hogy a főispánok a tolnai, dombóvári Dombai Pál és Györgyi Bodó Gáspár, akiknek egyike sem - legalább is ekkor Üjlaki familiáris. Szerecsen feltétlenül az, nemcsak az előzmények miatt is, hanem azért, mert ezzel egyidőben Szlavóniában ura vicebánja. Az ellentmondás magyarázatául azt tudnám felvetni, hogy Mátyás királynak sikerült ugyan a macsói bánság határán fekvő Tolnába főispánokat kinevezni, de nem tudta Üjlaki macsói bán hatáskörét teljesen megfosztani. Szerecsen e szerint a főispánságot szintén viselő Üjlaki érdekeit képviselte.) 1468: Uo. 441-442. (Megjegyzem, hogy 1452-ben valkói alispánja is volt. Dl. 14556.) - Vicebán: Levéltári Közlemények 6 (1928) 142. - Uo. 12 (1934) 132. - A család birtokai: Csánki i. m. II. k. 671, 698 (Somogy m.), III. k. 404, 476. Voltak azonban ellentétben a legtöbb Újlaki-familiárissal - tisztántúli birtokaik is. Uo. I. k. 420, 427 (Bereg m.), 541 (Szabolcs m.). 185. Somogyi alispán: Mályusz, A magyar rendi állam . . . i. m. 533, Dl. 15501, Zichy Okmánytár X. k. 262-263. _ mint a köznemesség egyik vezetője: Mályusz i- h. - Megjegyezzük, hogy voltak családok, amelyek több tagjukat állították az Újlaki famíliába. A Szerecsen családon kívül ide sorolhatjuk a Szentgyörgyi Vinczéket (167. j.), Enyingi Török Ambrust és Pétert (177. j.), valamint a Kondékat is. Kondé János - valószínűleg Pozsony megyei középnemes család sarja, vö. Nagy Iván. i. m. VI. k. 335-336 - i4S9-ben Újlaki kaposújvári várában szolgált, Levéltári Közlemények 10 (1932) 125, míg Kondé Simon 1462-ben Miklós vajda gesztesi várnagya volt, Zbornik Hist. Inst. Jug. Akad. 3 (1960), Ispravc . . . nr. 2484. (Engel Pál barátom, e tanulmány lektorának szíves közlése, ezért és egyéb tanácsaiért ezúton is hálás köszönetet mondok.) 186. Dl. 15501, 15514, 15884. 187. Zádor i. m. 52-53. - Levéltári Közlemények 10 (1932) 124-125. 188. 1472: Egyetemi Kvt. Kaprinai gy. Quart. 50. k. 73-74. - 1477: Dl. 95397. - A családra: Nagy Iván, X. k. T863, 409. - Surány és Récsény Nyitra megyében: Nyitra vármegye i. m. 48, 60. - Valkó megyében szerez birtokot: Csánki i. m. II. k. 380-381. 189. Ezek Laki Thuz Péter, Berekfalvi Zopa Péter, Perneszi Pál és Fajszi Mihály voltak, Mályusz, A magyar rendi állam i. m. 65-66. - Közülük Zopa állt Újlaki szolgálatába, Perneszi csak később lépett át hozzá a nádoréból. Fajszi ugyan a veszprémi püspökség szolgálatában álló családból származott, de közeli rokonságban állott több, igen bizalmas Újlaki-familiáris családdal: a Szentgyörgyi Vinczékkel, Endrédi Somogyiakkal és a Szentgiroltiakkal. Fügedi, Bürgertum i. m. 236-237, 243-244. 190. V. ö. Szekfű i. m. 87. 391. V. ö. Molnár Erik, A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig, Bp., 1949, 267. skk. - Kubinyi, A budai vár i. m. 87.