Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

rében, s úgy az előadott tantárgyak, mint hiányokról kérdezősködött az illető tanítóktól".

78 A megye nagy kiterjedése, rossz közlekedési vizsonyai azonban határt szabtak tevékenységének. Munkájának megkönnyítésére az iskolai tanács tagjai a megye községi iskoláit felügyelet szempontjából felosztották maguk között;''* a fennmaradó közel 300 helység végiglátogatása, iskoláztatási viszonyainak alapos megismerése azonban erejét meghaladó feladat volt. Még 1870-ben is előfordult, hogy több községben nem is hallottak a népoktatási törvényről; ez a megyei és egyházi hatóságok tevékenységére egyaránt jellemző.

80 Az egyházi hatóságok a tanfelügyelő ismételt felhívásai ellenére semmiféle intézkedést nem tettek iskoláik egységes, a népoktatási törvény szellemében szabályozott rendezésére. Ebben az időszakban az egyedüli kivételt ,,a belső somogyi helvét hitvallású egyházmegye" határozata jelentette ,,a kebelbéli elemi iskolák ügyének célszerű vezethetésérc".

81 A határozat az iskolaépületek és a tantermek építéséről, felszereléséről, az iskolakötelezettség ellenőrzéséről, az iskolai munka rendjéről, a tanítók feladatairól és fizetéséről, és az iskolaszék teendőiről az 1868: XXXVIII. tc. szellemében rendelkezett. s. A NÉPOKTATÁS HELYZETE A megye iskoláinak az 1868: XXXVIII. tc. értelmében elrendelt statisztikai összeírása az 1869. augusztus 2-i megyei nagygyűlésig, ill. az iskolatanács megalakításáig nem járt teljes sikerrel. Igaz, az Eötvös által is felemlegetett országos közömbösséghez, az adatszolgáltatás gyakori megtagadásához viszonyítva kedvező a kép, a 317 község közül mindössze 34 nem küldte be a statisztikai táblázatokat. Az első összesítés szerint a 283 községben 324 tanoda működött, ebből 155-öt nyilvánítottak jó-, 91-et közép- és 78-at rosszkarban levőnek; 20 községben nem volt iskola.

82 A megyei statisztika az év végére vált teljessé; 1870. február 7-én már ennek alapján foglalkozott a „népoktatási viszonyokkal" a megyei iskolatanács, és ez szerepel a vallás- és közoktatásügyi miniszternek felterjesztett jelentésében, ill. statisztikai összesítésben is. Az ebben kimutatott 368 iskola közül 171-et minősítettek jó, 112-őt közepes és 85-öt rossz állapotúnak. (Az előző hússzal szemben itt 23 az iskola nélküli helységek száma.)

83 A népiskolák száma 1870-ben 370-re, 1871-ben 371-rc nőtt. A gyarapodás az előző évekkel összevetve (1863—1869: 23!) csekélynek tűnik, a tanulócsoportok számának ugrásszerű növekedése azonban az iskolák belső fejlődéséről és javuló iskoláztatási viszonyokról tanúskodik. (1869: 381, 1870: 390, 1871: 407; az egy iskolára jutó tanulócsoportok aránya: 1,03 - 1,05 - 1,09!) Ezt támasztja alá az is, hogy 1871-ig 13 iskolát javítottak, ill. bővítettek a megyében (186970: 6, 1870/71: 7), s hogy két év alatt 10 község állított új iskolaépületet (3 + 7).

84 Gölleben 6000 forintos költséggel épült új iskola, új épületet kapott Gige, Hedrehely, Zics, Miklósi, Szárszó is, államsegéllyel Bodvica és őszöd; Szentborbáson pedig magyar-horvát nyelvű iskola létesült, és „rendezték" a toponári épületét is. Megtörténtek az előkészületek a kadarkúti, a visnyei és - 1864-től tartó huzavona után - a karádi iskola építésére. Új iskola építését határozta el a szigetvári iskolaszék is, hogy a zsúfolt 3 osztályú iskoláját a rendelet szerinti hatosztályúval váltsa fel.

80