Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben
A népoktatási törvény 23. §-a kimondta, hogy ,,oly községekben, hol a hitfelekezetek nem tartanak fenn a törvény rendeletének megfelelő népiskolát, valamint az ezen törvényben kijelölt egyéb esetekben is, a község köteles a szükséges népoktatási tanintézeteket felállítani". 86 A 26. §. ,,a különféle felekezetű községekben" közös községi iskolák felállítását, ill. a külön felekezeti iskolák összevonását is lehetővé tette. A törvénynek ez a nagy vihart kavaró intézkedése felszínre hozta a felekezeti iskolák körüli ellentéteket - Somogy megyében is. A tanfelügyelő által készített és a vallás- és közoktatásügyi miniszteri jelentésekbe is átvett „hivatalos" statisztika nem tükrözi azt az elemi erejű változást, amely a törvény ezen intézkedésének hatására a megyében végbement. Az 1869. augusztusában elkészült összesítő statisztika még mindössze három községi iskoláról számol el (Kaposvár és az államsegéllyel felépült bodviczai és őszödi iskola.) Roboz István azonban a „Somogy" 1869. november 30-i számában megjelent vezércikkében - az iskolatanács novemberi ülése nyomán - 47 közös községi iskolát említ. S; A 47 községi iskolából 1870-re 27, 1871-re 25 (más adat szerint 26) maradt. 88 A változás hátterére a magyarújfalui iskola községesítése körüli huzavonák általános érvényű magyarázatot kínálnak. A község iskoláját az 1868: XXXVIII. tc. 25. §-a értelmében - feltehetően a tanító kezdeményezésére - 1869 nyarán községinek nyilvánították. (A környékbeli községekben is egyöntetűen végrehajtott „községesítés" mögött a Szigetvár vidéki tanítóegylct határozott és egységes fellépése gyanítható.) A magyarújfalui döntést Sütő János lelkész is aláírta; néhány nap múlva azonban „elkezdé ezen határozat aláaknázását", és sikerült megakadályoznia a községi iskolaszék megalakítását. A község és a pap közötti vitában állástfoglaló esperes elismerte a község törvényadta jogát, de az elöljáróságot az iskolaépület kiürítésére szólította fel, „mert a mostani az eklézsiáé". Az iskolaállítás és a külön kántor- és tanítótartás költségeivel megfélemlített község visszavonta a határozatot. Az esetről beszámoló Elemy Sándor joggal nevezi „liberális fátyollal leplezett terrorizálásnak" ezt az eljárást, amelynek folytatásaként a tanfelügyelőnél - járandóságának elmaradása miatt is - panaszt tevő tanítót „a felizgatott nép" „kihordással fenyegette", az utcán inzultálta, majd az egyházi hatóságoknál is feljelentette. A „községesítés" vége: „a tanítónak nincs nyugalma, nincs maradása". „A törvényhozás elodázhatatlan kötelessége, hogy minden nyilvános népiskolát felekezeti különbség nélkül államintézetnek nyilvánítson, a néptanítót államhivatalnokká tegye - zárja le az eset ismertetését Elemy - ... A népiskolák ügyében a határozatlanság, a lavírozás, a félrendszabályok magán a népnevelésen bosszulják meg magukat. Népiskola ügyünk radicalis reformot igényel!" 89 Hasonló események játszódtak le Kutason, ahol a községi gyűlés katolikus és református résztvevői - a katolikus plébános távollétében - a felekezeti iskolák összevonásáról határoztak. „A községi iskolák felállításával - mondta a határozat - a legszentebb evangéliumi parancs, a felebaráti szeretet testesülése elől távolíttatnék el egy erős és veszedelmes gát." Iskoláját és tanítóját azonban „egyik felekezet sem tudta átadni". Hiába fogalmazták meg: „legelső teendő volna cehát egy, a törvényszabta s célnak megfelelő iskolaépület, s legalább két új tanítói díjalap felállítása", a tervet „szegények voltak végrehajtani". 9 " A megyeszerte lejátszódó, a megye iskoláinak egynyolcadára kiterjedő „községesítés" 1869 koranyarán Kaposvárról indult ki. A kaposvári eseményekről Hoss József - a kaposvári plébánia történetéről szóló munkájában - a következőket írta: „Ennek a korszaknak a kultúrpolitikája az új iskolák szervezése
