Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

A NÉPOKTATÁS SOMOGYBAN A DUALIZMUS KEZDŐ ÉVEIBEN

1 (1867—1870) KELEMEN ELEMÉR i. A NÉPOKTATÁS KÉRDÉSE A MEGYEI BIZOTTMÁNY TANÁCSKOZÁSAIN Az 1867. április 24-én ,,a köztörvényhatósági jogok letéteményeseként" fellépő megyei bizottmányi gyűlés

2 augusztus i-i ülésén foglalkozott először a népoktatás ügyével. ,,Miután a népiskolai nevelés kérdésének célszerű megoldását a magas oktatásügyi minisztérium is fő teendői közé számítja - hangzott az alispáni előterjesztés - intézménybe hozasson a megyei iskolafelügyelők felállítása."

3 Ezen az ülésen olvasták fel Eötvösnek a főispánhoz intézett „magán jellegű" felhívását is „a népnevelési egyletek tárgyában".'

1 A nagygyűlés „az iskolai nevelés óhajtott céljának" elérése érdekében a „kényszerített iskoláztatás" mellett foglalt állást, és a következő határozatot hozta : „Minden súrlódások elkerülhetése szempontjából ezen ügynek fejlesztése és megérlelésc társadalmi úton inkább elérhető lévén, a megyének e tárgyban keletkezett határozatát továbbra is fenntartani, fő- és alszolgabíró urak pedig oda utasíttatni rendeltessenek, hogy a népiskoláknak az iskolaköteles gyermekek általi szorgalmas látogatását szemmel tartani, az előfordulható igényeknek, a hitfelekezetek által leendő orvosoltatását eszközölni, tőlük telhető módon igyekezzenek, - a járásokban létező népiskolák szellemi állapotáról szóló jelentésük minden évi november hóban tartandó nagygyűlésre elváratván."

5 A novemberi ülésre beérkezett szolgabírói jelentések feldolgozására a bizottmányi nagygyűlés az első alispán elnöklete alatt 19 tagú népiskolai küldöttséget választott, az anyagot „szakvéleményes jelentés végett" ennek adta át. A küldöttségben az egyházak képviselői voltak többségben (4 katolikus, 3 református, 2 evangélikus és 1 izraelita pap) ; ami a küldöttség későbbi tevékenységére rá is nyomta a bélyegét.

0 Az összesített jelentések ismertetésére és a megye népoktatási helyzetének megvitatására az 1868. február i-én megtartott bizottmányi nagygyűlésen került sor.' A jelentések - szinte kivétel nélkül - első helyen a „hanyag iskoláztatásról és iskolalátogatásról" számoltak be. Ennek magyarázatát elsősorban a szülők és a községi elöljáróságok értetlenségében és felelőtlen magatartásában keresték, s csak két jelentés szólt „az iskolának szegény gyermekek által ruházat hiánya miatti nem látogatásáról." Visszatérő megállapítás volt a taneszközök hiánya és