Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

az iskolaépületek rossz állapota is. Felmerült a tanítók hiányos műveltsége („vannak olyan iskolák, hol a 3 évig iskolázott tanuló gyermekek még olvasni s^m, s írni annál kevésbé tudnak'); de a tanítók szegénysége, fizetésük rendszertelensége is.

8 A jelentések alapján mindössze 5 iskola (a kiskovácsi református, a taszári és a zimányi katolikus, a kaposvári és a csurgói izraelita iskola) és a csurgói kisdedóvó intézet munkáját találta csak dicséretesnek a küldöttség; s az anyag összegezéseképpen megállapította, hogy „a megyebeli népiskolák állapotja tűrhetőnek is alig mondható." A helyzet megoldására hozott javaslat kompromisszumon alapult: „csakis olyan intézkedések létrehozatalát véleményezzük, melyek a népek gazdászati foglalkozására, s ebből eredő jelentékeny keresményére tekintve, egy részről könnyen keresztülvihetők legyenek, más részről azonban merevségük által visszahatást vagy éppen ellenszenvet ne gerjeszthessenek akkor, midőn éppen ezen intézkedéseknek hatást kellene gyakorolniuk és rokonszenvet ébreszteniök."" így született meg az a - szülők érdekeit szem előtt tartó (!) - döntés, amely a 10—12 éves korosztály számára a tanévet novembertől áprilisig hat hónapra rövidítette, s csak „a kisebb korúaknak" írta elő a folyamatos iskolába járást; „az iskolaköteles gyermekek által teljesített" marhalegeltetést pedig „általában" eltiltotta, s az ellene vétőknek 1-5 forintos büntetést helyezett kilátásba. Az iskolába járás ellenőrzésében jelentős szerepet szántak - a valójában csak néhány helyen megalakult - népnevelési egyleteknek. A tanítói fizetések rendezésének kérdésében a várható állami intézkedésekre hagyatkoztak; az iskolák állapota, felszereltsége és a tanítók alkalmassága ügyében pedig „az illető vallásfelekezeti elöljáróságok megkeresését" határozták el. „Meg vagyunk győződve, hogy ezen intézkedések különösen erélyes végrehajtása által a népnevelés ügye a jelen átmeneti korszakban" . . . „üdvös hatású lendületet nyerend" - zárta jelentését a küldöttség, s végezetül javasolta „egy állandó népnevelésügyi megyei választmány létesítését." A jelentést a megyei nagygyűlés elfogadta, s „ezen ügyben a már kiküldött választmányt állandósította"; utasítva a megyei levéltárnokot, hogy a szükséges adatokat rendelkezésükre bocsássa.

10 A továbbiakban a szolgabírók esetenkénti és rendes évi jelentéseit és a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezéseit hivatalból a népiskolai választmány hatáskörébe utalták; a választmány azonban „a véleményes jelentés" elkészítésével - úgy tűnik - befejezettnek tekintette munkáját; érdemi tevékenységének 1868-ban több nyoma nincs.

11 Az Eötvös-féle népoktatási törvényjavaslat körül zajló országyűlési vitáknak és parlamenten kívüli harcoknak

12 a megyei bizottmány ülésein nem volt visszhangja. A közjogi-politikai csatározások a municipiális jogok és az 1869-es választási előkészületek körül folytak; a megye politikai vezetése a népoktatás ügyét 1868-69 sokat ígérő napjaiban is harmadrangú kérdésként kezelte. 2. A NÉPNEVELÉSI EGYLETEK Eötvös miniszterségének első jelentős - a népoktatási törvény előkészítését szolgáló - lépése a népnevelési egyletek ügyében kibocsátott felhívás volt. A népnevelési egyletek segítségével az állampolgárok társulati és testületi öntevékenységét kívánta kibontakoztatni, széles társadalmi rétegeket akart bevonni a tan-