Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Vörös Károly: A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában. (Különös tekintettel Kaposvár fejlődésére.)

Ha e helyet próbáljuk megkeresni, akkor a korabeli Horvát-Szlavonország nélküli magyar városhálózat 27 thj. városból és 111 r. t. városból álló együttesében a városnak a városfejlődés egyes jellegzetesebb mutatóit illetőleg kialakított rangsorokon elfoglalt helyét kell megkeresnünk. Illetve helyeit, hiszen világos, hogy a város ranghelye a fejlődésnek nem mindegyik vonatkozásában lehet azonos, - és éppen a helyek változásainak összhangja, ill. különbsége és az ezekből előálló feszültségek azok, melyeknak nyomán a város legjellegzetesebb vonásai kirajzolódhatnak előttünk. Hangsúlyozva, hogy e kísérlet során teljes értékű, szabályos, tudományos rangsor-korreláció vizsgálatra még nem vállalkozhattunk, Kaposvár fejlődése egyes főbb jellegzetességcinek sorában a következőket mindenesetre megállapíthatjuk : a) 1910-ben a város 24214 főnyi népességszámát tekintve, az ország 26. városa. A thj. városok közül is felülmúlja népességszámban Selmecbányát, Komáromot, Baját és Pancsovát, - de a rendezett tanácsú városok közül is a Dunántúlon már csak Szombathely és Nagykanizsa, Erdélyben Brassó és Nagyszeben előzik meg. Természetesen előtte járnak népességszámban az Alföld nagy mezővárosai: a Tisza balpartján Gyula, Hajdúböszörmény, Szentes és Nyíregyháza: a Tisza Maros szögében Makó, Nagybecskerek és Nagykikinda, és a Duna-Tisza közének 10 r. t. városa. Ám mindezek Eger, Űjpest és Szolnok kivételével döntően már mind kifejezetten agrárvárosok, saját nagy agrárnépességgel, - és ennek ismeretében a jóformán saját mezőgazdasági termelés nélküli Kaposvárnak népességszámban ilyen előlálló helye csak még jelentősebbnek tünteti fel valóban városias központi funkcióinak erejét. Kivált akkor, ha tudjuk, hogy népességszáma 1869-től 1910-ig történt növekedésének 262,8%-os arányával Magyarország városai közül a kicsiny, még csak ekkor is 8800 lakosú Zólyomot és az egészen különleges helyzetű Újpestet követve már a harmadik helyen áll, növekedési ütemével elhagyva az ugyancsak nagy arányokban fejlődő Szombathelyt, éppúgy, mint magát Budapestet is. És e népesség már 1900-ban is viszonylag városiasán tömörül: az 1 km

2-re jutó lakosságot és a lakosság belterületen lakó hányadát tekintve Kaposvár egyaránt népességszámához képest előbbre, a 21., illetve a 22. helyen áll, és hogy itt ismét, a nála népesebb nagy agrárvárosoktól eltérően, városias funkciók nyomán kibontakozó városias jellegről van szó, jól látszik abból, hogy az e szempontokból előtte álló 20, illetve 21 város közül csak 14, illetve 6 az olyan, amely Kaposvárnál népesebb is. Népcsségtömörülésének arányait tekintve tehát Kaposvár már magánál nagyobb városokat is megelőz. b) És helyét a város jellegének a népességszámot és a tömörülést vizsgálva kialakuló körvonalain túl tovább pontosítja lakóépület állományának elemzése. Lakóházainak számát tekintve ugyanis a város Magyarországon a 49. helyen áll, de a 48 előtte állóból csak 13 a nála népesebb is. Ám házai között kevés az emeletes: itt a város az 57., - de kőből és téglából épített házainak abszolút számát tekintve már a 31., a cseréptetős házak számát tekintve pedig éppenséggel a 13. városa az országnak. Sajátos várostípus képe ez: a hirtelen és viszonylag szűk területen megnőtt és itt erősen tömörülő város még nem zsúfolódik: lakosai elég tágasán laknak, emeletet még nem igényelnek, de már igénylik és meg is tudják építtetni a szolid, jóminőségű építőanyagú házat. Gazdagodó, jómódú, de a kisváros polgári-kispolgári kényelmét feladni szükségesnek még nem érző és erre nem kényszerülő: népességszám - tömörülés - építkezés sokszor ellentétesen ható