Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban

ji-ig kifizetendő 20 részletben volt törlesztendő. A részleteket mindenkor a három húszast érő ezüst forint értékében kellett a kerületi pénztárba befizetni az „időközben forgalomba jöhető, 's pénzértéket képviselő papírok kizárásával." A megállapodás jóváhagyásával a birtokosok szőlőjük teljes jogú tulajdonosai lettek, azzal azonban, hogy a megváltakozási összeg és az előre számított kamatteher - Ii 880 Ft - jelzálogként a szőlőkre betábláztatott. Az esedékes összegek kezelése a választott hegyközségi elöljárók kötelezettsége volt, akik egyetemlegesen kezeskedtek egymásért, de jogot nyertek hátralékos társaik végrehajtására is. Ami a megállapodás jellegét illeti, elég csak arra utalnunk, hogy bár a megváltakozást szenvedő uradalom még tíz évig élvezte a megváltott tőkék kamatait is, a szerződés 10. pontjában a szőlőkkel, ill. a megváltakozás tárgyát képező tőkékkel és kamatokkal kapcsolatos minden addigi és esetleg későbbi közterheket is a megváltakozókra hárított. A dörgicsei rendezést két év múlva a teljesen azonos lovasi követte, és ebben a kerületben csak a kékkúti megváltakozás maradt még hátra, mivel az itteni birtokosok holdszám után akartak megváltakozni, és a felek egyelőre megegyezni nem tudtak. Kevésbé mentek simán - Mernyét kivéve - a megváltakozás körüli események a somogyi és a tolnai szőlőbirtokokon. Nem is volt véletlen, hogy ezekben a kerületekben az 1868. XXIX. tc. előtt mindössze egy helyen, csak Mernyén került sor a megváltakozásra. Az uradalom központjául is szolgáló, mindenkor megkülönböztetett bánásmódot élvező Mernye mezőváros szinte hihetetlenül gyorsan, minden előzmény nélkül, két napi tárgyalással célhoz ért és 1863. szept. 24-én megszületett a szerződés.

73 A jószágkormányzó és a mernyei elöljárók között egyébként egyetlen vitatott kérdés volt, a megváltás összege holdanként 36 vagy 20 a. é. forint legyen-e. Végül is holdanként 30 forintban állapodtak meg, melynek 8 év alatti 16 részletben való beszedését 5%-os kamatozás mellett a mezővárosi elöljáróság vállalta. Érdemes megjegyeznünk, hogy a megállapodást megelőző tárgyalások során a falu által ajánlott holdankénti 20,- Ft megegyezett a telki illetőség egy holdja utáni váltságösszeggel, és az uradalom által végül is kapott 30,- Ft is mélyen alatta maradt az országos 60—140 Ft-os holdankénti váltságdíjnak.

74 A megváltakozás végrehajtása az uradalom számára a többi somogyi faluban sokkal több bonyodalmat ígért. A 60-as évektől kezdődően ugyanis sajátságos helyzet alakult ki. Ahol az uradalom sürgette volna a rendezést, ott a birtokosok nem akarták azt, Őszödön vagy Várongon inkább vállalták az évenkénti zaklatásokat, lopták, dugdosták a borukat, csak hogy az akólást elkerüljék, vagy hátráltassák. Attalában pedig a birtokosok a jobbágyfelszabadításra hivatkozva hallani sem akartak szőlőjük úrbéres jogállásáról.

/ü Homok esetében viszont, ahol a birtokosok már 1859-től sürgették a megváltakozást,

7fi az uradalom gördített akadályokat. Látva ugyanis a homokiak igyekezetét, az uradalom először holdanként 40,- Ft váltságdíjat követelt - ne feledjük, hogy ez még mindig jóval alatta volt mind az országos átlagnak, mind pedig a 71.97,- Ft-os dörgicsei átlagösszegnek -, majd amikor a falu ezt is késznek mutatkozott kifizetni, több éves hátralékaik azonnali törlesztését szabta feltételül. A birtokosok, látva az uradalom magatartását, i860 októberében bírói letétbe helyezték a megváltási összeg harmadát, és megtagadták a dézsma kiadását. Az általuk javasolt megoldás, a mernyei szerződés feltételeivel és Kemény Pálnak, a taszári kasznárnak az elképze-