Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban
léseivel is megegyezett.Dornay kormányzó azonban még mindig ellenkezett, megítélése szerint ugyanis a homokiak javaslata csak taktikázás volt az akólás elkerülésére, és ,, . . . csak az Október 20-diki Diploma miatt van." 77 A Purkner János bíró iránt érzett kicsinyes ellenszenve végül is oda vezetett, hogy az évenként megismétlődő tilos szüretelések, lopások, karhatalmi déasmáltatások ellenére a megegyezés nem jött létre, megoldást csak az 1868-as XXIX. tc. hozott. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott 5530/1869. I. M. sz. rendelet megváltakozási biztosul Somogyba Gaál Alajos kaposmérői birtokost nevezte ki, aki most már a jún. 25-ig beadott szőlőváltsági táblás előterjesztések kézhez vétele után Őszödre szept. 13-ra, Attalában okt. 15-re, Homokon okt. 16-ra tűzte ki a kötelező megváltás tárgyában megtartandó helyszíni tárgyalások időpontját. 78 Amint a helyszíni tárgyalásokon is kiderült, sem a három somogyi faluban, sem Várongon a tulajdonosok hegyvámot nem fizettek. Általános szolgáltatás volt a dézsma, és emellett helyenként más és más egyéb tartozások is voltak. Őszödön évi átlagban 22,5 pm. szemeskukorica és 17,75 pm. rozs képezte még megváltás tárgyát. Attalában a birtokosokat összesen évi 100,- Ft készpénz terhelte a bordézsmán kívül. Homokon törköly és gyümölcsváltság címén minden akó dézsmabor után 3 icce borral, Várongon ugyanezen a címen dézsmaakóként 20 krajcár készpénzzel is tartoztak. Munkajáradék csak két helyen terhelte a birtokosokat: Homokon 128 napot mint szőlőszedési robotot tartoznak szolgálni, Várongon pedig napi 10 krajcárért a szüret idejének megfelelően kötelesek voltak a birtokosok kellő számú napszámost kiállítani. Az így összeállított átlagjövedelem tőkésítése képezte aztán, mint tudjuk, a megváltakozás alapját. Kérdéses most már, hogy hogyan jártak jobban vagy rosszabbul a birtokosok. Vajon a korábbi rendezések, vagy a törvényi szabályozás volt-e előnyösebb a számukra? 1895. jan. i-ig, tehát a törlesztések lejártáig kamatokkal együtt a szőlődézsma megváltása fejében az uradalom 143424,51 forintot kapott (III. tábla). Ebből, mint tudjuk, Dörgicse vidéke összesen 59880 forintot fizetett, azaz ott a holdankénti váltságdíj átlaga 71,97 forint volt. A további 83 544,51 forint a somogyi és tolnai birtokokra jutott. Ha ebből az összegből levonjuk a mernyei szőlők megváltakozása után befolyt 5685,75 forintot, a maradék összeg a mindössze 558 6/8 hold olyan dézsmás szőlő birtokosait terhelte, kik 1868 után tudtak csak megváltakozni. Ez pedig azt jelentette, hogy az öszödi, homoki, attalai és várongi szőlőbirtokosoknak átlagosan holdanként 139,16 forintot kellett kifizetniük, ami Várongon pl. majdnem hét hold visszaváltott irtás bérével volt egyenlő. Rendkívül nagy volt, mint látjuk, a szóródás a megváltási összeget illetően, a nagyon kedvező 30 forintos átlagtól a 139 forintig, és nagyon igazságtalan is, hiszen az ekkor már Bécsben is fel-feltűnő dörgicsei bor mellé aligha voltak odaállíthatok a Kapós mentének szőlőiben termett borok. Ami ezután következett, a törlesztés időszaka, még nagyon sok problémát, nehézséget jelentett a birtokosoknak, és csak így érthető, hogy a törlesztések utolsó határidejéül megszabott 188 1. dec. 31-e helyett csak 1895. jan. i-re sikerült ezeket az ügyeket lezárni. A megváltakozás lezáródása - amint láttuk - tekintélyes pénzsumma birtokába juttatta az uradalmat, ugyanakkor azonban jelentős veszteséget is okozott azzal, hogy egy biztos bevételi forrást szüntetett meg. Jól látta ezt Dornay is, és már 1862-ben kísérletet tett az elmaradt bevételek pótlására. A feudális gazdálkodás gyakorlatán és elméletén alapuló gondolkodásmódjára jellemzően 1862. okt. 16-án egy javaslattal fordult a Rendkormányhoz, hogy járuljanak hozzá azon
