Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban
kor nagy iramban látott hozzá az úrbéres viszonyok rendezéséhez is. Az új évtized első évei ténylegesen kedveztek is a nagyon gyors ügyintézésnek. A megtorlás légköre, amely a forradalom időszakában átmenetileg magára talált parasztságra is nyomasztóan hatott, minden olyan megegyezéshez megteremtette a lélektani feltételeket, melyekben az egyik fél - rendszerint a volt jobbágyság jóvátehetetlen károkat szenvedett. Csak ezzel a motívummal indokolható, hogy a folyamatban lévő és már fentebb szóbahozott fonói és taszári perek mellett egy -év leforgása alatt az uradalom öt községgel tudott számára egyértelműen előnyös megállapodást kötni. 1851. márc. 16-án az 1848 nyarán legelőfoglalás miatt az uradalommal élesen szembekerülő Attala, csakhogy a további zaklatásnak elejét vegye, engedett az uradalom korábbi, meg-megújuló javaslatának és a jónak mondott parlag rétjeit elcserélte 217,5 hold Kapós menti, gyakran vízállásos, öntéses rétre és legelőre, magára vállalva egyúttal a Kapos-csatorna rendbetartásának rendkívül súlyos terheit is. 56 Mindezekért a terhekért összesen 20 hold berek átadásával rekompenzálhatták magukat. Míg Attalában csak egy - bár rendkívül lényeges - részletben sikerült engedményre szorítani a volt úrbéreseket, négy faluban: Nagydobszán, Kisdobszán, Pettenden és Homokon az úrbéri viszony minden részletét szabályozó, ill. megszüntető megegyezések születtek. 1,7 A dobszai uradalmi kerülethez tartozó, három első község esetében a megegyezés oktrojált jellege teljesen nyilvánvaló, miután a 40-es évek közepén már egyszer tető alá hozott megállapodások szükségtelenné is tették azt. A megegyezések elkészítésénél az uradalom ügyvédje a jól bevált gyakorlatot követte. A jobbágyoknak átadandó föld mennyiségének a meghatározásánál nem a tényleges birtoklásból, ill. a jobbágykézen lévő területek jogállásából indult ki, hanem a falvak összeírás szerinti telek számából, és az így megállapított művelési ágankénti telki illetőség került tisztázásra. Az eljárás módszere - mint látjuk - megegyezik a korábbival, és, hogy az uradalom mégis jónak látta az újabb eljárás lefolytatását, azt az indokolta, hogy ily módon lényeges előnyökhöz jutott. A 40-es években létrejött megállapodások szerint ugyanis a telkenkénti legelőjárandóság Nagydobszán 14, Kisdobszán 14, Pettenden 10 hold volt. Ez a mennyiség most csak Pettenden maradt változatlan, Nagydobszán 2, Kisdobszán 1 holddal csökkentették az új megállapodás szerint. Még lényegesebb volt azonban az, hogy ezen felül a három községben összesen 1.086,37 hold, egy korábbi feljegyzés szerint 58 egyértelműen remanenciálisnak mondott földet vehetett el az uradalom, a volt úrbéres kézen lévő földeket Nagydobszán 12%-kal, Kisdobszán 30%-kal, Pettenden pedig 25%-kal csökkentek. A nyilvánvaló földrablást még azzal tetézte az uradalom, hogy a kiosztást és tagosítást salát mérnökével végeztetvén, a határok legjavára tette rá a kezét, illetve a jobb minőségű földekkel elsősorban a falvakban élő kiszolgálóit jutalmazta. Hiábavaló volt a károsultak minden kérelme, tiltakozása, a közigazgatás a megegyezések alaki szabályszerűségére hivatkozva közölte: „ . .. a' panaszosok a' jelen sorsukba leendő megnyugvásra utasíttatnak". 09 Az 1856-ban ismét megnyílt peres úton is hiába kerestek jogorvoslatot Nagydobsza, Kisdobsza és Pettend kisemmizettjei, fellebbezésüket a Soproni Ürbéri Főtörvényszék jogszerűen utasította el az 1853. Hl- 2_ i pátens 48. §-a alapján, hatályosnak mondva ki a pátens kiadása előtt létrejött megállapodásokat. E kerületben tehát az uradalom elérte a célját, biztosította egyrészt a majorsági gazdálkodás területi feltételeit, másrészt pedig - mint már ebben az évtizedben kiderült - a paraszti földszűkét kihasználva, a szükséges munkaerő egy részét is. 60
