Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban

vánták. Mint ismeretes, a szőlődézsma kérdését az 1848-as törvényhozás először figyelmen kívül hagyta, a szeptemberi országgyűlésnek pedig a törvényes rendezésre egy országgyűlési határozaton túl nem maradt ideje. Ugyanakkor általános volt a vélelem a jobbágyok körében, hogy a dézsma eltörlése a promontoriális szőlőkre is vonatkozott, így aztán egyszerűen megtagadták a bordézsma kifizetését/'

0 A félreértésre Dörgicsén még inkább okot adott az, hogy - amint már fentebb is jeleztük - a kerülethez tartozó jobbágyfalvakban a telki földeket is csak a tizedfizetési kötelezettség terhelte. A birtokosok ennek a megszüntetését most érthetően a szőlőkre is vonatkoztatták. így történhetett, hogy az 1848-49-re kimutatott tetemes hátralékok ellenére, vagy talán éppen azért, a dörgicsei uradalmi kerületben szőlőt bíró 319 szőlőbirtokos az 1850-es dézsma megfizetését is megtagadta. Hosszas vita után 1851. tavaszán Varga Lajos, a tapolcai járás főszolgabírája exekuciót kezdett az uradalom kérésére. A végrehajtás - mint a birtokosok 1856. febr. 16-án kelt felségfolyamodványukban írták - a kerületi tiszt, a jószágkormányzó és az uradalmi ügyvéd jelenlétében folyt le.

4/ 1851. márc. 6-án Varga főbíró két szakasz katonával jelent meg az alsódörgicsei majorban, ahol az összehívott birtokosokat ,,egy körbe szoríttatván, fegyvereknek erős töltést adatván, minket fertelmes káromlások közt vén hunezfutoknak, kutyáknak és akasztófáravalóknak nevezve dörgő szókkal fenyegetett, hogy ha közülünk ki csak mozdul tüstén főbe lövi, egyszersmind többeket köztünk szinte vérig és betegségig botoztatván." A megfélemlítés után a főbíró a dézsmahátralékon kívül elrendelte 1054 ezüst forint karhatalmi költség behajtását, továbbá egy - a beadvány írói szerint véletlenül - leégett uradalmi szénakazal értékének fejében 300 forint kifizetését. Egyúttal a birtokosokat minden ezután bekövetkező uradalmat ért kárért eleve egyetemlegesen felelőssé tették. A hátralékok ügyét azonban még karhatalommal is csak időlegesen sikerült rendezni, 1852. február 26-án a főbírónak ismét fenyegetésekkel kellett az uradalmi követeléseknek érvényt szerezni/'

8 Bár a szőlőbirtokosok a terrornak kénytelenek voltak engedni, igazukat azonban mindvégig vitatták/'" egészen addig, amíg aztán a szőlők örökváltságával az ügyek végül is rendeződtek. Az uradalom vezetése - Dörgicséhez hasonlóan - másutt is mindent elkövetett annak érdekében, hogy az elmaradt szolgáltatások ügyét rendezze. Akár az attalai elmaradt szőlődézsmáról volt szó, akár a mernyei cenzualisták hátralékáról, vagy a mernyei kenderföldek utáni járandóságokról, az uradalom könyörtelenül érvényesítette az igényeit. Kimondott elv és elfogadott gyakorlat volt, hogy hátralékok ügyében mennyiségre való tekintet nélkül moratórium vagy pláne elengedés szóba sem jöhetett. Amíg a kormányzati szervek ismeretes álláspontjából következően az elmaradt tartozások behajtása könnyűszerrel biztosítható volt, lényegesen nehezebb volt azoknak a földeknek a visszaszerzése, melyeket az uradalom vezetése a népharagtól való félelmében engedett át a volt úrbéreseknek, néha írásos megállapodásokkal is legalizálva a foglalásokat. A hatóságok sommás eljárása helyett ezekben az esetekben a kevésbé biztosabb kimenetelű peres utat kellett választani. Az 1848-as göllei gabonák learatása fejében időlegesen átengedett kulai dűlő ügye még csak könnyen rendezhető volt, mondván, hogy Dornay kormányzó magán leveleihez semmiféle jogkövetkezmény nem fűződhet,

50 de a fonói legelők és kenderföldek ügyében 1848. augusztusában létrejött, akkor hivatalosan is megerősí-