Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban
tett megegyezés semmisítése már nagyobb nehézséget jelentett. Az uradalom jó taktikával, szinte a szabadságharc bukását követő első adandó alkalommal, már Az 1848-as göllei gabonák learatása fejében időlegesen átengedett kulai dűlő ügye Vince ügyvéd két ponton támadta a megegyezést: egyrészt vitatta - előadásának élesen ellenforradalmi jelleget adva - a két oldalú önkéntességet, másrészt kétségbe vonta a jószágkormányzó illetékességét. Ugyanekkor a rendkormány is élesen elhatárolta magát az időközben átmenetileg Szegedre került Dornaytól, akitől mellesleg beszereztek egy nyilatkozatot is arról, hogy a fonói ügyben erőszak hatására cselekedett.'- A törvényszék aligha érezte megalapozottnak az uradalom keresetét, mert először pótnyomozást rendelt el, majd végül is a státus quo fenntartására kötelezte a feleket. Az ügy, hasonlóan a Taszáron ismét megindított perhez, egyelőre nem is zárult le, mert a fellebbezési szakban, 1852. júl. 2-án kibocsátott 2516 sz. I. M. rendelet felfüggesztette az úrbéri ügyek peres intézését, megoldásuk a következő évekre maradt. Bár az elválás körüli, főként a földért vívott másfél évtizedes harcnak az 1848-at követő időszakában a volt jobbágyok fokozatosan vonultak vissza, és - majd mint látni fogjuk - a harc győztese végeredményben az uradalom lett, a visszavonulást mégis éles utóvédharcok kísérték. Szinte rendszeresen futottak be a jelzések az uradalom központjába a falvak ellenállásáról. E visszacsapások most már, de ismét csak átmenetileg, nélkülözték a kollektív jelleget - mai kifejezéssel élve köztörvényi bűntettek voltak -, de a sértettek egyéni bosszúja, a kártételek az egész közösség hangulatát tükrözték és a szimpátiáját élvezték. A felderítetlen taszári és hetényi kazaltüzek, a várongi erdők rendszeres irtása, a várongi urasági pince felgyújtása, a hetényi hajdú agyonverése 53 nemcsak az elbukott remények feletti paraszti keserűséget jelezték, de moraj lásukkal további földindulásokat is ígértek. * * * Bár a kormányzat 1852. nyarán az úrbéres eljárásokat átmenetileg felfüggesztette, az uradalom az addig eltelt időszakot sem hagyta kihasználatlanul. Láttuk már, hogy a függetlenségi harc bukását követő légkört felhasználva hogyan érvényesítette jogait, és - mint látni fogjuk - egyidejűleg az uradalom megkezdte az úrbéres viszonyok rendezését is. Mielőtt azonban ezek részletezésébe fognánk, tisztáznunk kell, hogy tulajdonképpen miért is indult meg újra a harc, amelyben - hogy a már fentebb is használt fogalommal éljünk - a legélesebben elváltak a nagyüzemi szerveződés, ill. a kisüzemi megerősödés érdekei. Utaltunk már rá, hogy az 1848-at megelőző összeütközések általában nem érintették az úrbéres kapcsolatrendszer egészét, mintha ez egyik félnek sem lett volna sürgős. Elsősorban a telkiállomány egy része, a nagybirtoküzem kiterjesztésének lehetőségét ígérő irtások, ill. a legelők kérdése volt a legvitatottabb. Most azonban az 1848-as törvényalkotás után mind az adóztatás, mind pedig a gazdálkodás érdekei elodázhatatlanul napirendre tűzték valamennyi kérdés megoldását. Nem lehet feladatunk, és szükségtelen is lenne minden olyan próbálkozás, amely a jobbágyfelszabadítás folyamata által támasztott, vagy azt kísérő problémákat részletezné, ezt a könyvtárnyi szakirodalom már avatottan elvégezte, 5 ''' hanem továbbra is csak a választott uradalomra koncentrálunk. Ha a további viták eredményeit, ill. a későbbi eljárások alapját mennyiségileg szeretnénk meghatározni, rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk. Már
