Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban

fejlesztés szempontjából, másik, nem kevésbé lényeges elemként mindenkor ott munkált a tulajdonosi jog hangsúlyozása is, amint arra a mernyei elöljárók említett reverzálisa is utal. A nagybirtoküzem területi feltételeinek a megteremtése Somogyban is a XIX. század 20-30-as éveitől kezdődően vált intenzívebbé. A termelés és tenyésztés természeti feltételcinek biztosítása mellett,

0 az uradalmak egyre növekvő mohósággal fordultak a jobbágykézben lévő, elsősorban telken kívüli földek és a közös használatú területek - a legelők és erdők - felé. A majorság-építési folyamatnak először a viszonylag könnyebb kijelölhetőség miatt az irtásföldek estek áldozatul. E területeknek az általában egyértelmű jogi állása azt eredményezte, hogy a 20-30-as évektől kezdődően oly nagy ütemben meginduló elvonásuk' általában sikeres volt. Talán megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy ahol a jobbágyfelszabadítás jelentősebb mennyiségű irtást talált jobbágykézen, ott az uradalmak annak teljes megszerzésére korábban aligha törekedtek. Ahogy arra már fentebb utaltunk, és ez az irtásföldek további sorsát illetően meghatározó volt, e területek megszerzésénél bár elsősorban, de nem kizárólagosan munkált a területbővítés szándéka, mellette mindig ott találjuk a jogbiztosítás motívumát is. Az 1835-ben megindult dörgicsei rendezési perben Alsódörgicsén, Felsődörgicsén, Akaiiban összesen 623 7/8 hold irtásföldet ítélt meg az úriszék, illetve a törvényszék: míg az uradalom, miután az irtásdíjat, a holdanként! 4,- Ft-ot kifizette, az összes földet változatlanul jobbágykézben hagyta.

8 A jogbiztosítás kérdése lényegében kisebb szerepet kapott a közös használatú területek szegregálásánál. Jogosan keressük ennek a magyarázatát abban, hogy éppen az állattartás kiterjedésével egyidőben jöttek létre a felmerülő vitás kérdések rendezésének a törvényes lehetőségei,

9 és e lehetőségekkel általában mindkét érdekelt fél élni is óhajtott.

10 A nagybirtoküzem kiépítésének első, a jobbágyfelszabadítás előtti időszakát - át- meg átszőve egy sor kevésbé komplikált összetevővel - e két komponens által véljük leginkább jellcmezhetőnek, és az alábbiakban ezek konkrét jelentkezését kíséreljük meg nyomonkövetni. * * * A hajdani kusztodiátusi birtoknak 1807-ben a Magyar Kegyestanítórend használatában átengedett részén

11 szinte a tényleges birtokbavétellel egyidőben indult meg a céltudatos majorság-fejlesztés. Bár az uradalom új gazdái mindenekelőtt a gazdálkodás szervezeti feltételeinek a biztosítására törekedtek - a konstrukció állandó korszerűsítése mindig következetesen igyekezett lépést tartani a gazdálkodás változásaival

12 -, érthetően lankadatlan buzgalommal törekedtek a birtokok biztosítására is. Amíg azonban a birtok átvételét követő első egy-két évtizedben e törekvéseket általában csak rendszertelen, alkalomszerű, sporadikus esetek jelezték, a 20-as évek végén és méginkább a 30-as évektől kezdődően - a 40-es évekre kiteljesedve - a birtok biztosítása már a koncepciózusság, az átgondoltság jegyében történt. Kétségkívül jelentős szerepet játszott ebben a gabonatermesztésben és méginkább a juhtenyésztésben rejlő lehetőségek felismerése, de úgy érezzük, feltétlenül hangsúlyoznunk kell az ez időben az uradalom élére kerülő Ugróczy Ferenc szerepét is. A kor színvonalán nagyon olvasott, élénk szellemű, jó szervező Ugróczy szinte 1827-es hivatalbalépésének első percétől igyekezett átalakítani a gazdálkodásban járatlan, fantáziátlan elődje idején ki-