Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban

alakult, elsősorban az úrbéri tartozások inkasszálására szorítkozó uradalmi gyakorlatot. Első lépésként a gazdálkodáshoz szükséges szervezeti kereteket igyekezett megteremteni, majd ezek kitöltését is ő kezdeményezte. Viszonylag korai halála azonban megakadályozta, hogy célkitűzéseit ő maga valósítsa meg, a közel négy évtizedig tartó harc irányítása utódjára, a nála erőszakosabb egyéniségű Dornay Istvánra maradt. Az úrbéresek által használt földterületek megszerzésére indított szervezett harc kezdete az uradalomban a mernyei kerület kialakítását célzó birtokcsere volt. E csere során nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az uradalom központját is jelentő Mernye mezőváros és a hozzátartozó Szentmiklós-puszta határában lévő, összesen 722,87 old művelhető és mégegyszer ennyi megművelhetetlen földből álló majorság helyére egy 2066,37 hold, minden részében kezelhető - a hasznavehetetlen területek mindössze 7,62 holdat tettek ki - birtoktestet alakítsanak ki.

13 Miután az ellenérdekű felek elutasító magatartása várható volt, az uradalom próbaképpen megkísérelt először egy 40 holdas rétcserét tető alá hozni. A várakozásukban oly annyira nem csalódtak, hogy Ugróczy rövidesen kénytelen volt a munkában részt vevő uradalmi tisztviselőknek mintegy taktikai utasításként megírni: „Ha csak számra nézve meg nem osztatnak (ti. az érintett mernyeiek), a többség kívánsága után nem nyerhetünk."

14 Az úrbéres falvakénál differenciáltabb szociális szerkezetű mezővároskában a taktika, úgy látszik, eredményes volt, mert már ez év december 21-én nyélbe is ütötték a cserét illető megegyezést. Láttuk fentebb, hogy a tervezett csere végrehajtásában az uradalom menynyire érdekelt volt. Mégsem lesz közömbös, ha a tárgyban készült Ugróczy-féle tervezetet részletesebben is szemügyre vesszük. Nem gondolunk itt a tervezetében található gazdasági számítások elemzésére - erre itt helyünk aligha lenne

1

'

1 inkább csak a megfogalmazott szándékok és a tervezett módok érdekelnek bennünket. Ugróczy elgondolásában abból indult ki, hogy - feltevése egyébként jogos volt - Szentmiklós déserta possessio, következésképpen a falu egész határára a földesuraság jogot formálhatna. Ezt azonban nem tette, - a kérdés másik oldala mellesleg az volt, hogy 1768-ban Mernyét, Szentmiklóssal együt vonták úrbéri eljárás alá - hanem helyette birtokcserét kezdeményezett. Ez tehát az egész csereüzlet jogi oldala volt, de hogy mindez az uradalom számára sem volt egészen tisztázott, azt mutatja Ugróczynak több megjegyzése, melyekben a peres utat kerülni ajánlotta.

1

" Ami pedig az eljárás gazdasági oldalát illeti, alapos helyzetfelismerő képességét is tanúsítva, így írt Ugróczy: ,, . . . és ha most, midőn talán a' behozandó új Urbárium az elkülönözésnek kedvezni fog, ezen csere minél előbb nem sürgettetek, félő, nehogy későbben elsoványodván a' Sz. Miklóson lévő rétek és földek, minden kárpótlás nélkül Felsőbb hatalommal is kényszeríttessék az uraság jobb fölgyeit, és rétjeit a polgárságnak engedni. Azért is ezek mellett tekintetbe vévén az elkülönözés által, egyedül leendő birkák szaporításának végbevihetőségét is, óhajtható lenne ennek végrehajtása." Nem kevésbé volt érdekes az az érvrendszer sem, amelyet először Ugróczy fejt ki, és amely a későbbiek során minden, az uradalomtól érkező keresetlevél vezérfonalául is szolgált. Nevezetesen az úrbéri illetőség mennyiségének kérdéséről volt itt szó. Itt is és a későbbiekben is, akár peres eljárásról, akár barátságos egyességet előkészítő tárgyalásokról volt is szó, az uradalom az úrbéri illetőség meghatározásának az 1767 utáni, általában megnövekedett telekszámból kiindul-