Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején

A megye korábbi várostalan állapotából e korban változott át alárendelt jogállásából egyetlen megyeszékhely-várossá: Kaposvár. S ha azonban a nagykiterjedésű agrármegye természetes földrajzi központjában és a különböző tájegységek egymással érintkező metszéspontjából a még megújuló konjunkturális viszonyok közepette sem mutatkozott oly intenzív tanulás iránti szükséglet, mint a kedvezőbb iskolaalapító tényezőkkel rendelkező környező megyékben és városokban, mégis e történelmi időszak képezte a mezőváros életében azt a jelentős korszakfordulót, amelyben a természetes földrajzi központ szerepét betöltő mezővárosból nemcsak a természetes, gazdasági, piaci, civilizációs központtá történik meg az átalakulása, hanem egy magasabbszintű természetes kulturális központnak az alappillérei is lerakattak a falai között. S ha a város gazdaságilag nem is vitt át jelentős örökséget a kései feudalizmusból a kapitalizmusba, kultúrájában - mindezek ellentéteként - annál többet, későbbi századának - bizonyos fokig még a mának is - alapvető meghatározójaként. Ezt azonban együtt tette a reformkori megyével, annak jobb és előrelátóbb vezetőinek a támogatásával. A reformkori mezőváros kulturális felépítménye a korszakban így alkalmasnak bizonyulhatott volna arra, hogy a megyeszékhely város korábbi igazgatási és gazdasági funkciója mellett, részben azon túl is mutatva, szervesen beépülhessen a megye testébe és kereteibe. Annak ellenére, hogy a viszonylag kishatárú mezővárosban nem volt ekkor még jelentős gazdasági bázis, hogy még nem mutatkozott tömeges kulturális igény a város falai között, hisz még többször olvashattuk a korabeli közgyűlési jegyzőkönyvekben, jelesül éppen az 1812. március 18-Í ülés protokollumának a 785. oldalán is visszatérő sirámként -, hogy „a kaposvári oskolák tanítói esedeznek a Nemes Vármegyéhez, a salariumok megjobbításáért", mégis látnunk kell azt az erős eltökéltséget és elszántságot a mezőváros vezetőiben, hogy a kezdetben még csak a primus inter pares szerepét betöltő neves helység („nevezetes városunknak nemes Somogy vármegyében levő elsősége") a végleges megyeszékhelyi rang eldöntéséhez a nélkülözhetetlenül szükséges kulturális felépítményt — a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is - megalapozhassa. Ezt a hatalmas lendítő erőt jelentő városépítő, városszépítő és város vezető ambíciót - a tehetségesebb és az előrébblátó megyei köznemesség támogatását felhasználva - valóban párját ritkító kulturális, egészségügyi és szociális intézmények láttak napvilágot a kései feudalizmus utolsó félévszázadában Kaposvárott. És ha ezen intézmények az alapítás kezdő éveiben még nem is tudhatták maguk mögött a későbbi évtizedekre is elegendő dologi és a személyi feltételek szükséges és kívánatos együttesét, ilyenkor a megyeszékhelyi lelkesedés hitelezte és előlegezte meg bátor akaraterejével a vágyakat, sokszor ugyan fiaskóba fullandóan, e vágyak és tervek azonban a reformkor mezővárosának szerencsés és jó csillagállásában, valóban olyan kulturális törekvéseket tudtak megvalósítani a reformkori köznemesi megye támogatásával, amely - nemegyszer maga mögött tudhatta az ország tudományos köreinek is az elismerését. E kulturális tevékenység vizsgálatánál - kétségkívül - szerencséje volt a mezővárosnak és a megyének abban, hogy a Belső-Somogyi Református Egyházmegye kulturális törekvéseivel csaknem egyidőben a megyeszékhely-mezővárosból igazgathatta alispánként a vármegyét az a Sárközy István, akinek a vendégszerető nagybajomi házát - jelentős szellemi központként - a kor számottevő írói (Csokonai, Berzsenyi, sógoraként Pálóczi Horváth Ádám ott is lakott) több ízben is felkeresték, értékes és a kor színvonalán álló tékáját pedig levelezésükkel gya-