Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején

A leghűségesebb olvasó és kölcsönző Berzsenyi Dániel volt. Ismeretes körülmény, milyen nehezen tudott Nikláról gyakori betegsége miatt kimozdulni. Ennek ellenére szinte kéthavonként vállalta a csaknem 120 kilométeres NiklaKaposvár út nehézségeit. Első útja Kaposvárott mindig a könyvtárba vezetett. A protokollumban sajátkezű bejegyzései és aláírásai bizonyítják a soronkövetkező füzetek és kötetek kikölcsönzését s a kölcsönzési díjak azonnal lerovását. (Egy kötet kölcsönzési díja 1 krajcár volt.) Ha csak egy napra jött is a megye székhelyére - első dolga a kölcsönzött művek hiánytalan visszaszármaztatása volt. Visszamaradt könyvadóssága sohasem volt. A „Reversalis Protocollumból" nyomon követhetők Berzsenyi kölcsönzései. Egy korábbi tanulmányban, már közzétettük a költő haláláig tartó kölcsönzéseit: 1832. január 22-étől.

43 A könyvtár - élete utolsó éveiben - hatalmas munkakedvében láthatta az írót. 1833-ban két nagyobb lélegzetű tanulmányt is írt. Az egyiket esztétikai nézeteiről: a Poétái harmonisticát, a másikat pedig népünk sorskérdéséről: A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól. Amikor ez utóbbi, szinte a XX. századot idéző, rendkívül korszerű munkáját megírta Niklán, Széchenyi Hitelére válaszolva, már akkor kiderült, hogy írása oly időtálló, hogy a benne szereplő agrárreformbeli és agrárforradalmi gondolatok egy részének (földosztás, szövetkezetek stb.) a megvalósítására csaknem a XX. század közepéig kellett várakoznia a magyar népnek. Berzsenyi és Széchenyi - közismerten - nagyrabecsülték egymást. A mezei szorgalom ... és a Hitel egyes tételei és következtetései kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Egészséges agyvelőre és józan szisztémára van szükségünk, művelt és gazdag népre. A magyar haladás gátfalai: szellemi és anyagi szegénységünk. A Hitel sokszor idézi Berzsenyit. A mezei szorgalom pedig a nagy politikus gondolatait. A Hitel, mint egyik levelében írta Berzsenyi : valósággal kuruc világot támasztott a jobb fejekben Somogyban. De nemcsak a nemesi kúriák jobb koponyáiban, hanem a jobbágyok között is, a falvak lakóinak a soraiban is. Ezt igazolandó érdemes levéltárunkból idézni Járányi István dörgicsei (Zala megye) kasznár levelét 1831. december 8-ról - a Hitel parasztok közti hatásáról, amely a következőképpen hangzott: ,,A Fő Munka ittend a sarjú takaréttás - a Béresek folyvást szántanak - nehezen megy minden - a Jobbágy erőtlen - meg kivántsi is, amiolta a Hitel kezükbe forog, mints Cholera mondják - az elzárás csak azért van, hogy Szétsényi az igazságot személyesen bé ne hozhassa - már Túl a Dunán a földes Urakat, Tiszteket mind le ültette itt a Hitel mérge - mit szült ez a Könyv, amellyet meg égetni kellett volna sajtóval - kiadójával együtt. Igen kényessen kell bánni à jobbággyal. Egy kis Cholera nem ártana."

44 Berzsenyi utolsó könyvtári kölcsönzése halála előtt 23 nappal történt: 1856. január 22-én. Nyilván hirtelen halált hozó bajnak kellett fellépnie ahhoz, hogy a 60 esztendős költőt utolsó kaposvári könyvtári útja után, 23 nap múlva, a niklai temetőbe kísérjék. Legutolsó kölcsönzésekor a Tudományos Gyűjtemény 1835. évi március és júliusi, a Land und Seereisen 1835. évi februári és a Német Minerva 1835. évi júliusi számait vette kölcsön. Az elmondottak kapcsán még említeném, hogy Széchenyi nemcsak az apai örökség miatt rokonszenvezett a reformkori megyével és annak székhelyvárosával, hanem a már itt érvényesülő gazdasági eszmék és tervek térhódítása is arra ösztönzte a csokonyai és a visontai uradalmat a cenki kastéllyal elsőszülöttként